Evangélikus főiskola, Pozsony, 1871

30

alatt. Midőn a jó hírre emelkedett aytját 1853. a soproni virágzó lyceumba hívták meg tanárnak, a kis Zsigmond itt már a 3. gym- nasiumi osztályban folytatta tanulását, s itt tette le 1858-ban, még pedig- kitűnő sükerrel az érettségi vizsgálatot is. Azon régibb szokás szerint, hogy a tanári pályára készülő ifjak a theologiai tanfolyamot is hallgatták, a mi Lehlünk hasonlóképen Sopronban végezte a theologiát. Ekkor ment ki a németországi egyetemekre, s ezekben, nevezetesen Halléban, két évet töltött, csaknem kizárólag választott szakpályájára, a történelemre készülve. A mellett szorgalmatosán foglalatoskodott a magyar irodalommal, s már előbb Sopronban is Kis János által 1791-ben alapított magyar nyelvművelő társaságnak egyik munkás és jeles tagja volt. De noha gyermekkora óta tett már kísérleteket a költészet terén, érettebb kora előtt nyilvánosan nem lépett föl.

Németországból visszatérve, két évig magán háznál növelőskö- dött, s ekkor kezdtek már reményekre jogosító költészeti müvei némely vidéki lapokban, péld. a „Győri közlönyében, utóbb Arany „Koszorú“-jában is feltünedezni. Legelső műve azonban tudtunkkal a „Hölgyfutár“-ban jelent meg. E müvei ismertették őt meg tágabb körökben, s midőn lyceumunkban 1865-ben a történelem és magyar irodalom tanszéke megürült, a már jó hírrel bíró fiatal férfiú választatott meg rá jelentékeny szótöbbséggel.

Itt hozzá méltó tágabb működési tér nyílt számára. Azon évi sept. 4. tartott székfoglalóját „Buda halála“ fölötti alapos tanulmánya képezte, s ez, valamint kedves nyájassága is, csakhamar tanártársai kedvencévé tevék őt. Az alapos készültség és buzgalom, melylyel tantárgyait kezelte, s a tapintatos bánásmód, melyet tanítványai iránt tanúsított, ezekkel is csakhamar megkedvelteték. Még nagyobb ragaszkodásukat az által vívta ki, hogy az önképző magyar kört mint elnök hasonlókép ritka tapintattal vezette.

Ezóta gyakrabban találkozunk nevével a jobb szépirodalmi lapokban, noha őt szerénysége némileg mindig tartózkodóvá tette. Csak miután Lalla Roukh fordítása a Kisfaludy-társaság pályázatán 1868-ban dicséretet nyert, lépett föl nagyobb elhatározottsággal, s ez idő óta korábban írt költeményeit is közi ötté.

Ugyanez évben lépett házasságra a pozsonyi születésű Majer Eriderikával.

Azonban családi boldogságának, melyet az utolsó két év alatt megjelent több sükerült költeménye ecsetelt, nem soká örvendhetett. Már 1870. őszszel kezdett fogyni és köhécselni. Hivatalos buzgósága,