Evangélikus főiskola, Pozsony, 1869
28 ne csak magok ismerjék, hanem ismeretüket sok másokra is átvigyék, mint a görög mondja hxfirtaSa sycovTSg duxdwoovciv cdlr^oig. A hellen irodalom e föntartói legyenek hivataluknál fogva a tanárok és lelkészek. Ezek műveljék komolyan és alaposan a görög phi- lologiát, s e célból már a gymnasiumban idejük jelentékeny részét e tanulmánynak kell szentelníök. Ne mondja senki, hogy az ifjú a gymnasiumban még nem határozza el magát a tanárságra vagy theologiára. Attól én nem tartok. Először is, mindig lesznek vagyontalan fiatal emberek, kik szép elméleti tehetség birtokában a gyakorlati élet számára nem bírnak kellő ügyességgel, és rendesen csak ilyenekből lesznek saját választásuk szerint tanárok. Másodszor, mivel különféle gyámolítást lehet és kell nekik nyújtani, mint az némely tanintézetben már régóta történik. Végre, mivel más tudományágakban, péld. természettanban, természetrajzban, mathesisben stb. némi engedékenységet lehet irántok tanúsítani. De senkit se legyen szabad a theologiai szakpályára befogadni, a ki a görög nyelvtan bizonyos, nem túlságosan nagy, hanem pontosan megszabott ismeretét és a szavaknak csupán a legnélkülözhetlenebbre szorítkozó, szintén meghatározott bőségét felmutatni nem képes. A többi tanulók pedig, kik nem akarnak theologusok lenni, a görög nyelv tanulásától fölmentendők, az az, szabadságukra hagyandó, akar- ják-e a hellen nyelvet tanulni vagy nem. Minden esetre akad évenként több jeles fő, kik a nélkül, hogy tanárokká vagy papokká lenni akarnának, saját indításukból fognak ügyekezni, a görög nyelv ismeretét megszerezni. És ezekből fognak válni azok, kik később a társadalomban és gyakorlati életben a valódi humanitas szellemét nem csupán magok ápolandják, hanem környezetükben is jótékonyan terjesztendik. Nem mellőzhetem itt megemlíteni, hogy képtelenség azt hinni, mintha minden ember minden körülmények közt képes volna ugyanazt tenni. Emlékezzünk meg csak arról, a mit ezer könyvben és hírlapban olvashatunk s a társaságban milliószor hallhatunk, hogy Európa művelt nemzeteitől nagyon hátramaradtunk. Nem üres phrasis ez, mely alá rejtőzni lehetne, nehogy magunkra túlságosan nagy mértéket alkalmazzunk, hanem komoly való és keserű igazság. Ha tehát magunk hátramaradtunk, természetes, hogy ifjúságunk is mögötte áll a külföldinek, és szegény ifjainktól nem követelhetünk any- nyit, mint a külföldiek az övéiktől. Fontoljuk meg, hogy az egyének lelki tehetségei nem egyenlők, és hogy egész nemzetek hajlamaikra
