Evangélikus főiskola, Pozsony, 1867
29 reste fel Kassa környékét s összejárá három négy forró nyári napon át izzadva, átliülve és kikimerülve. Onnan Rimaszombátra sietett, hol azonban kitörő betegsége miatt le kellett feküdnie. Pozsonyba érkezvén, tüdőbaja már jóra nem mutatott, sőt szomorú fordulatot vett, és igy féléven át tüdővészben szenvedvén folyó évi januárius havának 28-ik napján életének 38. évében boldogabb létre átszenderült. Három kis hja, neje s az egész lyceum gyászolja kora elhunyták Béke hamvainak! Az 1866/7. tanévi tanuló ifjak közöl még a múlt szünidő alatt halt meg Krahulecz József hitjelölt otthon, Szuchányi Endre másodéves theologus rokonainál Nógrádmegyében és Molitorisz János hitjelölti szigorló szüléinél. — Molitorisz János született 1844-ik évben Nbgrád megye Lest nevű helységében. Első elemi oktatásban ugyanott részesült, mely körülmény, — édes atyjának épen az ifjú temetésekor tett közlése szerint, — magába az ifjú kebelbe a tudományok elemeivel a feloszlás csiráját is ültette. A családnak a helységtől távoleső lakása kényszerítette a gyermeket liosz- szasabb, erőltető gyalogolásokra, mit a vidor kis fiú — édes atyjának ama nyilatkozata szerint — oly tűzzel tett, hogy a szívdobogás veszélyes baját magára zúdította. — Felüdiilte után szüléi őt, mivel jó tehetségeket és tanulási hajlamot fedeztek fel benne, Rimaszombatba küldék; hol az előkészületi és a gymnasium első két osztályát zsenge tehetségeihez képest kitűnő sikerrel végezte. — Innen Selmecz városának alkalmasabb fekvése szüléit azon határzatra bírta, hogy őt tanulmányai folytatására ide hozták. A gyermekből ifjú lett, mint testi- úgy lelkileg is: maturált jó sikerrel. A pályaválasztás komoly fordúlópoutján átesni segítette őt hajlama, megegyezvén szüléi kívánságával. Theologussá lett a pozsonyi lyceumban. Tanárai vezetése alatt különösen a gyakorlati theologiai tudományokban lelte kedvét, s ezek tanulmányozásának szentelte is idejének legnagyobb részét, a nélkül, hogy az elméletieket elhanyagolta volna. Legforróbb óhaja az volt, hogy sikeresen letevén a candidatusi szigorlatokat, magát külföldön egyházának és hazájának hasznos munkásává kiképezhesse. Az 1866/7-iki tanév téli felében azonban az elfojtott betegség újra kezde jelentkezni. Az orvosi ápolás újra — bárcsak rövid időre, — vissza adta őt tudományos pályájának. Téli vizsgálatait dicséretes eredménynyel tette, de ezek lefolytéval állapota oly roszra fordúlt, hogy húsvétig kénytelen volt Pozsonyban betegen feküdni. Husvétkor orvosi tanácsra elnapolta szigorlatait,
