Evangélikus főiskola, Pozsony, 1865
14 TL Még egy két szót „Buda halála“ verselési technikájáról. A P. H. kritikusa abban épen semmi technikát sem talál s megváltja, hogy arany verseire minden versmértéket megkísértett illeszteni, a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, de czélt nem ért. Kazinczy bizonyosan nem alkalmazza vala bírálóra a horatiusi „purgata auris “-t, nem nevezi vala őt „vájt fülűnek“ , őt, ki a „Buda halála“ verseinek a legpattogóbb hexametereknél gördülékenyebb-zeneibb esését, hang- zatosságát fölfedezni, érteni s érzeni nem tudta. E vádat, mely a magyar rhythmus utólérhetlen nagymestere — Arany ellenében csaknem komikusán hangzik, csak úgy lehet némileg megmagyaráznunk, ha felteszszük, hogy nevezett kritikus a magyar hangsúlyos mértékről még egy szót sem hallott, hogy tehát ő még ama Bajnis-féle antedilu- vianus iskolához tartozik, mely még a magyar közmondásokban is a görög-latin metrika schemáit keresi. Mennyire igaza van az akadémia bírálati jelentésének, mely e költeményben a magyaros choriambicus-dactylicus lejtést tökéletesebbnek és zöngzetesebbnek találja, mint Arany eddigi műveiben : egyszerű összehasonlítás kimutatja. Mint Arany általában egész költészetére nézve — eszmekörében úgy mint nyelvezetében — a népies elemet a müköltészeti elemekkel szervesen vegyíti s megnemesíti : úgy áll ez különösen verselési művészetéről is, melyben a magyar mérték ütemes, hangsúlyos folyását egybekapcsolja a classicai mértékformák gördülő esésével. Mily következetesen viszi ezt keresztül, bizonyítja az, hogy alig van az egész költeményben nehány sor, melyben — az alexandrinok elő- és utórészében — egy-egy tiszta choriambus — dactylus — anapaestus elő ne fordulna. Vita tárgya lehet, megkíván- ja-e a magyar mérték, mely a szótagot nem méri, a szótagok hosszúságának és rövidségének figyelembevételét: elég az hozzá, hogy Arany ezt teszi és verssoraiban a ehoriambusok — dactylusok hosszú és rövid tagjaival párhuzamosan folynak a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok csoportozatai — ütemei. Es e mellett, ennek következtében mily változatossága, mily csillogó ragyogása az ezer- meg ezerféle verssoroknak, minden egyhangúság —«egyformaság nélkül : kaleidoskop játszi — gazdag színpompája! Csak néhány példát idézek annak tanulságául, mily művészi tapintattaP.olvasztja össze Arany a mértékes verseiéit a magyar ütemes-hangsúlyossal.
