Evangélikus főiskola, Pozsony, 1865

13

„Beszéd hamar ottan emelkedik óvó,

Kétség is habozó, félelem is búvó (XI, 212.).

„így kczdé s hahota nagy zendiile rája“ (X, 182.).

„Messze mezőn háló sok erre íolércz“ (Vili, I 31.).

„Hadurat nem látja ember soha földi“ (Vili, 131.).

„Dolognak öcsédnél kell lenni ma nagynak“ (IX, 130.).

„Merre Budaszállás lehetett a régi“ (XII, 220.).

Érdekes volt sok tekintetben az az irodalmi vita, mely a múlt évben Vörösmárty híres sora felett támadt : „bort megiszsza magyar ember,“ — t. i. ama nyelvtani szabálytalanság felett, mely a névelőtelen főnévnek határozott igével összekötésében áll. A költői rhytkmicai érzék, az aestheticai szépség érzete, a költői nyelv szellemének ismerete vitázott a száraz nyelvészettel, a pedans nyelvtannal. A nép költői nyelvének százados gyakorlata, régi és újabb irók eljárása bizonyítja jogosítottnak Vörösmarty költői szókötését. Hosszú sorát lehetne felhozni a tanúskodó példáknak; itt mutatványul csak nehányat.

„Szegény embert az ág is húzza.“ Közmondás.

„Lovakot befogták.“ (Kádár Kata. Kriza. I, 3.)

„Leányokot szidom.“ (Bátori B. Kriza. I, 8.)

„Sem lovat, sem hintát semmi baj nem lölé.“ (Kőmives K. Kriza. I, 315.) „Keletről térő felhőket köszönti.“ (Kisfaludy Károly. Honvágy.)

„Te nyitod rózsákat meg illatozásra.“ (Balassa Bálint.)

„Kihozza rabság mélyiből

Vitézlő ifjakat.“ (Vörösmarty. Szil. és H.)

„Földet, fivet megszemlélő ....

Földet fivet is megláták.“ (Pannonia megvétele.)

„Csak ha költőt láng borítja.“ (Garay. Cantata.)

„Hívőt töri hivő, hitlent marja hitlen.“ (Szász Károly. Zim-Zizimi.)

Arany is követi a költői nyelv szabálytalanságait és az idéztük példákhoz hasonlókat találhatni a „Buda halálában“ is.

„Nyilat is ellőjük . .“ (I, 6.)

„Szót njrelvire a szó hebehurgyán tolta.“ (Ili, 29.)

„Ámde mikép sírást ha gyerek elhagyja.“ (VII, 127.)

„Rázza le nyílvesszőt . . .“ (Vili, 116.)

„Vadat immár hagyjuk elejteni másnak.“ (VIII, 123.)

„Szövétneket ottbenn megsejti az útról.“ (XI, 190.)

„Visszavonást nézem, közietek én búval.“ (XI, 192.)

„Hunokat hivatja . .“ (Jjl, 197.)

„Lakomát a kádár végig sem ihatta.“ (X, 184.)

„Szittya földet elözönlők“. (VI, 88.)

•

Hogy Arany mindezt nem szorultságból mondja, hanem igazi művészi öntudatból: nem is jöhpt kérdés alá. s