Evangélikus főiskola, Pozsony, 1865

10

Az elbeszélés ezen természetes, egyszerű — lassan hempelygő kristályvizü csermelyéhez hasonló folyamával összefüggésben van a nyelvezet plasticitása, t. i. az a tulajdonsága, mely valamely lelki állapot külső teljes nyilvánulásának egyes mozzanatai szerint a tökéletes megtestesülés fokáig — nem az eljárásra nézve, de a végeredményben mintegy szobrászati kifejezést ad. E plasticus nyelvezetnek nagymestere Arany, eddigi müveiben is, de különösen a „Buda halálában“. Izleltetőűl csak egy két példát:

„Valamint nagy ménes, ha elű-nyaranta Vihar gyűl az égben, repülő sok gyanta,

Feledi hogy szélyel bízvást legelészszen,

Nyugtalan egyszerre, bogarassá lészen;

Hosszú nyakát némely levegőbe tűzi,

Dagadó czimpával a viharát bűzli;

Más felrúg emelten lobogó farkához,

Lába dübörgésén ijed és futkároz;

Nincs bújni karámba, hol bújni ereszbe,

Teszi kettő-három a nyakát keresztbe,

Remegő oldallal a nagy időt várja,

Mikor szakad a menny hulló köve árja“ stb. (XI, 206. 1.)

vagy:

„Egy nap is, a várnak hogy néz vala ormán,

Egyedül a sikra mélázva mogorván,

Merre Budaszállás lehetett a régi,

S homályban Etellak messzebbi vidéki :

Hirtelen az öklét üti homlokához,

Szeme összébb rándul, egy pontra sugároz,

Nem a levegőben — leikébe’ van e pont,

Hátra szegett fővel nagyot riad, és mond“ stb. (XII, 226. 1.)

vagy a „magyarok ménesének“ leirása : (X, 179. 1.) stb.

Arany nyelvének báját, sajátos üdeségét, utánozhatlan eredetiségét, a népnyelv, a népköltészet aranybányájából meríti. A kezdeményezés dicsősége Petőfit illeti, ki tulajdonkép először mondá ki- költészete által a nép nyelvéről, költői teremtéseiről : introite, nam et bic dii sunt! E szó viszhangzott az egész magyar irodalomban, de leghübben — legtermékenyítőbben Aranynál. Ő — lehetvén Petőfi pongyolaságát — ingadozásait, kiegészítvén ösztönszerü és épen ezért nem mindig hiánytalan naturalismusát, — az öntudatol művész genialis biztosságával s az őt annyira és kiválóan megillető merészséggel markol bele a népi nyelvbe A költészetbe és finom tapintatával belőle csak a virágot és