Evangélikus főiskola, Pozsony, 1865
18 mond rendes tanárok. A szépírást (az 1. és 2. osztályban) tanítá Bekker Ádám, az éneklést Bosenkranz Károly cantor, a rajzolást König Hugo. A franczia nyelvet Christ Bené és Madarász Gusztáv nyelvoktatók. Gondunk és figyelmünknek egyik főbb tárgya a theologiai tanszak gyarapítása volt. A theologiai tanárok ugyanis elérkezettnek hiszik az időt, hogy miután Isten segedelmével a gymnasiumokban az alap meg van vetve s illetőleg a már előbb is létezett megerősítve , ez alapon a theologiai intézetek épülete is amannak megfelelő arányban szilárdittassék, annál is inkább, mivel a reformatio első százada történetének tanúsága szerint az akkor új protestáns egyházat főiskolái alapítására azon szándék indította, hogy bennök maga számára tanítókat, templomban és iskolában működendőket, képezzen. Midőn tehát a gymnasiumokra tetemes áldozatokat hozott, akkor is, mint czél, főleg a theologia lebegett előtte. Ha a legközelebbi múltban a szükség érzetén kívül egyszersmind a többi felekezetekkel való nemes verseny lelkesített középiskoláinknak a kor szellemének megfelelő karba helyezésére : kétszeresen kell, hogy ez indok a theologiai intézetek fölvirágoztatására is ösztönözzön, hogy így azok is a többi felekezetekéivel legalább egy színvonalon álljanak. A gymnasiumok új szervezése csak kezdet volt, mely kényszerüleg vonja maga után a theologiai intézetek szervezését, mert emez nélkül amazt nagy részben gyümölcstelen erőpazarlásnak kellene tekinteni. Örömmel tapasztaltatott, hogy egyházunk éber szellemű egyetemét is áthatotta ennek élénk érzete; mert ennek kifolyásául tekinthető az egyetemes gyűlés 1864. évi jegyzőkönyvének 7. pontja, mely szerint „a hittani intézetek felszólítandók, hogy anyagi és szellemi állásukat részletesen földerítő tudósításaikat még azon év folytán méltóságos főfelügyelő úrhoz a végett beküldeni siessenek, hogy azok a bizottság által tárgyaltatva, a jövő egyetemes gyűlésre beadathassanak.“ Figyelemmel kisérve azon örvendetes haladásokat, melyek a theologia mezején újabb időben kivált a prot. országokban tétettek, azon ismeretkört, melylyé a theologiai tudat kitágult, midőn némely tanok egyes ágai önálló tantárgyakká szélesültek, sőt egészen új tudományok is keletkeztek; azon meggyőződésre jutottunk, hogy a magyar prot. theologus sem érheti be ezentúl az ismeret azon szerény mértékével, melynek birtokával néhány évtized előtt még megelégedhetett és kielégíthetett. Ha tehát theologiai tanintézeteink azon czélnak, melyre rendelvék, hogy t. i. kellő ismerettel fii ró férfiakat állítsanak gyülekezeteink élére, meg akarnak felelni; elengedhetlen kötelességük műkő-
