Evangélikus főiskola, Pozsony, 1861
11 Asztalos András Molnár Albertnek 1609. aug. 4. Az kegyelmed böcsületes jó hírén és nevén örülök szívem szerint, nem csak azért penigli, hogy kd minden jó akarattiát mutattia hozzám, hanem kd távoly létében is nemzetségének és szerelmes hazáiénak hogy örömest szolgál. De úgy tetszik énné- kcm, hogy mind enny sok munkáia és szolgálattia utánis kdnek nagiob kedvessége, becsületi lenne, ha személy szerént is az mi meg fogyatkozot és sok nyomorúságban forgót országunknak tiainak az Istennek tiszta anyaszentegyházában szolgálna kd. Noha kdnek immár az az ország mint egy natale solum, azért hogy patria est ubicunque bene, de azért lehetetlen, hogy nemzetéhöz és természet szerént való hazájához ne vágyakozzék kd. Továbbá azt is kell kdnek meggondolni, mely nagy becsületes és kedves lenne az kd haza jövetele. Mert minden rendek, fö emberek és közönségesek, ifiak és öregek nagy aytatossággal emlegetik és szüvek szerént várják kdét. Annak felette kiválképpen való fő tanító helyek meg fogyatkoztanak most, melyeket kd énnálamnál jobban tud. Mind az keresztyén- ségnek öregb ülésére és hasznára s mind penig néminemő barátinknak és szomszédinknak, kik ottan ottan szarvat emelni szoktak , hátráb állására és rész szerént való félelmére lenne az kegyelmed haza jövése és földünkben való lakása. Kdét nem tudom micsoda difficultas tartóztatná meg az haza jöveteltől. Mert mindjárt vocatiója lenne, mihelt az kd jeién létét megértenék azok az helyek, az kik leginkább szükelkednek az kd szolgálatin nélkül. Hogy ha volna ki tanítani az psalmusoknak franciái nótáit és nagyob characterekre volnának nyomtatva, igen kedves volna ez az kd munkája. Mert ha tudnák az nótáit, az templomban ugyan ezekkel élnének mindenüt. Azért meggondolhatja kd, mi- nemö kedves és becsületes lenne az kd közteonk való lakása. Az keresztyén istenfélő fejedelem is mind az mi nemzetségünknek fogyatkozot állapatját mind az istennek tisztességében járó hivatalt meggondolván nem tartóztattia meg kdét. Hogy ha az bibliák felszabadulnak és d. Remushoz jutnak, tudom hogy alá bocsáttatnak, mert az ember énnekem jóakaró uram. Reméllem azt is, hogy az mi oly ujságh leszen,minket is részessé teszenkd benne. Salutat reverendam dominationem tuam rector scholae noVII.
