Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859
4 gondolhatok: mert az alak az egybetartozó részek szabatos állása. — Egyedül az ember, mint okos lény, képes a dolgok törvényét, vagyis azon modot, melyen vannak és működnek, némileg utólérni, és a szerint azoknak hatásait kormányozni. Az okosság mint egy tükör. A világi dolgok az öt érző eszköz által tükrözik magokat az okosságban; váltakozva érkeznek és távoznak minta folyó babjai; s nyom nélkül maradhatnak mint a tükör elől el eltűnő tárgyak. Hanem most előáll az okossági szabad vagyis öneltökélő jellem. Hogy tudniillik a világi dolgoknak nyoma maradjon az okosságban, arra szükséges az okossági elhatározás azon módon, hogy az ember az okossági tudatba jött dolgot szándékosan megragadja, megállítja és az okossági mintával megmintázza, megalakítja s elsajátítja. így az okosság az öt érző eszköz által , meggyőződik a világi dolgok különbségéről; tudja, hogy más a világló, más a hangzó, más a szagos, ízes, és megérintett test. Az okosság feladata most annak kipuhato- láátf; miként vannak a különböző világi dolgok, sőt önönmaga is? Saját tudatosan alakító erejével tehát meghatotta azokat, sőt önönmagát is, és sok részben találta, hogy a világi dolgokon is uralkodik az okossági törvény; vagyis; hogy a világi dolgok részekből alakulnak, bár a különböző részek tartalma szerint különbözőleg. Oly elmélkedés eredménye már az elmélet, vagyis azon szabályok összege, melyeknél fogva valamely dolog okosságilag van és valósítható. Már az ős ember meglepetett az okossági kincs pontosságától; ő is szerzett magának számtalan eszméket és elméleteket a világi dolgokról, azokat a nyelv szavaiba oltotta s áldott hagyományul reánk jutatta. A mennyi szó a nyelvben, annyi ős eszme és elmélet rejlik bennök; a szó „ember“ például az elmének és baromi- ságnak képviselője; a „kudarcz“ vagyis „ködarcz“ a lelki arcz ködét jelenti. — Bebizonyított okossági kutatásokat az újabb kor is. Kinyomozván a villám természetét, megfogja és ártatlanná teszi a mennykövet; felhasználja mozgonyoknak a mélyebben kiismert gőzerőt; gátot vet a tengerek földbe való rohamainak; határt szab az öldöklő és pusztító mirigyeknek; kiszámítja az égi testek forgásait. Az emberi cse- lekvények törvényeinek kipuhatolásában is hasonló sikerrel járt el. Tudja mi a vallás és isten, jog és erkölcs, nép és kormányzat, egyház és állam, rhetorika és aesthetika, dalma és drama stb. Hanem a szókban rejlő eszmék és elméletek rövidek, azért homályosak. A szók, fájdalom, számos ember előtt gyakran üres iskátulvák. Szólnak a vallásról, alig sejdítvén abenne rejlő hitet; és a hitet betűknek és formuláknak veszik. Magasztalják az önállóságot, autonómiának nevezik, kifeledvén belőle az önkormányzati képességet. Hízelkednek, midőn dicsérni; ravaszkodnak, midőn ildomoskodni kellene. Az irodalmat a helyes tudományosság nélkül előmozdíthatónak vélik: azért számos irodalmi munkában a csekélyszámu fogalmak mintegy sakkjátéki mozdulatok vagyis kalejdoskopi váltakozatok. A műveltséget fölcserélik a külső fénynyel és piperével, s megelégszenek a testi élettel a lelki halál mellett. És hogyan segíthetni oly szörnyű bajon? Az ember ne várjon csudákat.
