Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859

9

lévén ördögöt szerepel. így enyelgiink általában valahányszor a szenvedésben az épséget, az állandóságban a szabadságol, a tudománytalanságban a tudományt és az erőltetésben a gyengeséget tudjuk. Annálfogva a tisztán enyelgő emberi eszme négy, úgymint a páthosz, character, comicum és nevetséges. Azon okoskodás szerint például: ,,á!l bot a zugban, tehát eső fog esni“, Berzsenyi következőleg enyeleg:

— — „ha szél fő, fergeteg leend;

Ha a búzában konkoly és vadécz van,

Ha nyájainkat métely szállja meg,

S a szürke kancza vemhét elveti,

Azt mind tudósok s könyvek mivelik.“

Oly amaz naiv ravaszsága a nagyidai czigányvajdának Arany Jánostól:

„Ki legyen a vajda: én-e, vagy pedig én?

A győzelem után szóba jöhet megén!“

Hanem itt is a kontár többfélekép véthet. Miként? részletesen előterjeszti Greguss Ágost jeles értekezésében ,,a rútról“. Lásd a Budapesti Szemle 3-dik és következő kötetét. — A jálsziság kárhozatos leginkább a helyes viszonyok illő figyelembe nem vételében. Mert örtnöntnagáról akár ki ferdén is szólhat. Lássa meg, miként gyógyítja a sebet, melyet önmagán vert. Horácz például lehetetlent is tulajdonít magának, állítván, hogy megéri a csillagokat: „Sublimi feriam sidera vertice.“ Carm. 1,1. — Ámde a viszonyokban mindenkinek a magáét kötelesek vagyunk

adni, s ellenkezőleg cselekvők méltán bűnhődnek is. Isten, király, erény, s általában *

az eszmék tiszteletben tartandók: mert azok a tökély és az emberi méltóság képviselői. Azokról illetlenül nyilatkozók nem lángelmék, bár talán azoknak tartanák is magokat, hanem rútul nyersek. „Fauni ne immunda crepent.“ Hor. ars poet. V. ö. Erdélyi János a legújabb magyar Ivráróli értekezését. Budapesti Szemle V-dik kötet.

A dalmaelmélet a da Ima tartalmára irányozván figyelmét, legközelebb áll a dalma legsajátosb köréhez. Dalmai eszmének tartalma az ismeret és az érzet. Nem oly értelemben, mintha minden egyéb tartalom végképen ki lenne zárva a dalmából; hanem uralkodó tartalom benne mégis csak az. A dalmászlól követeli az elmélet, hogy ne botorkázzon mindennemű tudnivalón, hanem csak a czélba vett tárgyra meressze szemét; és hogy a dalmai tartalmat épen és teljesen terjessze elő. Mert, ha elmaradt valami az egészből, akár az ismeretből, akár az> érzületből, már nem ép, hanem csonka mű lesz. A dalmaelmélet feladata már kitűzni a módokat vagyis törvényeket, melyek szerint keletkeznek a dalma eszme alakítására szükséges részek: mert részek nélkül nem gondolható az alak.

így már általában a dalma tartalma ismeret és érzület lévén, a dalmaeszme szükségkép követeli az ismeret és érzület részeit. A ki lelki működéseire ügyel, az könnyen győződik meg arról, hogy az ismeret az okosságilag felfogott dolgok tudatos képe; az érzület pedig a tudatnak az ismeretek szerinti elevenítése. — Az ismeret szerzésében, vagyis a tárgyak okossági felfogásában igen természetes, hogy valamint az okosság magával a tárgyakat, úgy ezek is az okosságot rokonítják magokkal. A kit-