Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859
8 ben egy jó király (Codrus); így ivók mérget Tliemistokles, hogy hazájának, az őt üldözőnek, kénytelen ne legyen ártani; így veté jobbját, mivel a döfést elhibázd, hideg nyugalomban tűzre Mucius; így vészé a férfiúi erény örök kevélysége, Cáto, lelkét az iszonyú halálra Hátúnak írásai által gyalásztván stb. Zrínyi Miklós Szigetvárán Kazinczy Ferencztől. Komoly okosság már a csaknem megszámíthatlan természeti és emberi dolgok viszonyából keletkezendő ismereteket és érzületeket magáévá tenni igyekszik: arra való módokat pedig szolgáltat az elmélet. Szabad legyen ismét a részletest elmellőzni, és csak az emberi viszonyokból a legégetőbbeket megérinteni. Ide tartoznak a társadalmilag gazdagabb és szőkébb állásúak. Mind gazdag mind szegény vagy a józanságot mértékűi veszi, vagy azon túl csap. Valamint a meleg nyár undok viperákat s fertelmes legyeket, úgy a testi bőség is erkölcstelen tetteket tenyészteni szokott. A nyomor sok erényt öl el: de a gazdagság is gyakran páros a bujasággal. A szegény követve a térmészetet beér kevéssel is, s meg nem tántorodik az erény ösvényén. A gazdag is tisztelve a józanságot uralkodik bőségén, és el nem csábítatja magát a Syrenék báj hangjaitól. Sőt a gazdagnak több módja lévén, többet szerezhetett magának, többhez szokott, és a szokás természetévé vált. Minden szükölködés és kényszerűit nélkülözés kedvetlen. A viaszgyertya világosságánál fülneveltettet vakos- kodik a szegényke pislogó mécs mellett: a szellemiekben is a derengéssel való kínál— tatás, a hol tiszta világosság kellene, kedvderitő nem lehet. A ki megszokta magától és köréből a szennyest eltávolítani és a tisztaságot fentartani, sőt nmbraillatban is gyönyörködik, bizony szellemi tekintetben is az istállószag vagy hagymabűz csömört okozand néki. Társalgási viszonyok is szelleműltebbek a magasb körökben, a nyerseség, idomtalanság, bámészkodás kiküszöbölésével. Valamint az ábrázat nyájasságát a szem, száj, arcz összhangzó alakulása tünteti ki, ellenben csak az egynek is, például a szem hiánya, azt akadályozza: úgy az előterjesztendő szellemi részletességnek is a tökély mintájához alkalmazott és idomultunk lennie kell. Ezeket kér- lelhetlenűl követeli a tökély után vágyó elmélet, nem, mivel magasbkörűek, hanem minthogy közelebb állnak a tökély eszméjéhez. Józan elmélet szerint a játszi vagyis szabad okosság is nem oknélküli, bár az erőket, hatásokat és környűlállásokat fölcserélni szokta; sőt inkább ok és mód annak is egyedül helyes irányadója. Mint a hegyekről leszakadó zuhatag, bár néha eltűnve a sziklák alatt veszi útját, az irányt mégis megtartva ismét feltűnik és tovább halad: úgy a játszi okosság elfedi a dolgok folyamát, hogy következetessegük annal kellemesebben lepjen ismét meg. A bolond nem ismeri az ok és okozat összefüggését: ő szerte széllyel hányja és összekeveri az okokat a nekik meg nem felelő okozattokkal. A játszi okosság eljárásának tudatos oka a gyönyörködtetés. Ez okból él most a múlt századok szokásaival (rococco), az anyaghoz anyagot tol, s szörnyeket és bálványokat alkot; átteszi az éjszaki medvét a forró Saharába; farkas körmeit juhöltözetbe rejti; Mephistopheles lólábát az ártatlanság palástjával fedi; jámbor
