Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859
Nehány szó a dalma elméletéről. Elmélet alatt az okossági mű törvényét, az az keletkezési módját értjük. Ismernünk kell tehát az okosság természetét. Mert azon ismert axiom szerint: olyan az okozat, a minő az ok; az okossági mű is az okosság jelleme szerint alakulni fog. Itt már figyelembe keilend venni az okosságnak a többi teremtmények feletti azon jelességét, hogy szabad vagyis önhatározatú. A teremtett erők, az okosságin kívül, szükségkép fejlődnek, és, ha a környillmények kedvezők, czélukat cl is érik. Az evetke a fürgeségre, a méh a sejtek alkotására, nem szükségelik az oskolába- járást: a hajdaniak mégis úgymint a jelenkoriak ügyességükben egyenlők. Ellenben az okossági erő magától szükségkép nem fejlődik; róla nem mondhatni: — — — — „a virágnak; Hogy illatozzék, nem kell oktató, Az illatozni és vlrítni fog Ön indultából szép természetének.“ Vér nász Vörös martytól. Szó szerint elmélet annyi, mint az elme élete vagyis nyilatkozata. A nyilatkozás hatást, a hatás pedig erőt föltételez. Az elmélet ügyel az okossági és nem okossági lények életére vagyis nyilatkozására. És valóban is az elme, vagyis az elmélkedő okos lélek veszi észre, hogy a különböző erők szükségkép különbözőleg nyilatkoznak. Az égő test például éget és világol; a víz másként tűnik elő mint lolyadék, másként mint jég, másként mint gőz. A különböző erők mégis csak saját egyéni törvényeik szerint hathatnak. A szemre, mint látó eszközre tartozók a világosság s annak vegyületei: de a hangok-, vagy szagokról a szem mit sem tudhat. És valamint a szem csak a világosságot, a fül csak a hangokat veheti észre: úgy minden más erő is csak saját természete szerint más dolgokkal szövődik. Az elmélkedő okos lélek az erők megkülönböztetésében találta, hogy az okosság jelleme a tudatos alakítás. Az életnyilatkozatokban az elmélet abban különbözik, hogy ámbár az élet általában alakító, mégis csak az okossági tudatos. Alakzat nyilatkozik a jegeczekben, a növényi és állati alakulásokban önöntudatlanúl. Ellenben az okos elme tudatos: mert megkülönbözteti magát tudatától; s meg van győződve, hogy más valami az ő tudata, s más ő maga. Az elmélkedés jelleme pedig az alakítás, az az valamely dologban előbb különbözteti meg annak részeit, azután pedig ezen részeket tudatosan egybeveti. Alak és alakítás részek nélkül nem 1*
