Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859
18 egy burok, melyen által az okosság tartalmát, benső működését, irányait, indokolásait észre venni lehet. Hanem ismerni szükség a beszéd természetét: és ebben ember kell a gátra. Mert, mi az eszme kiállításában fődolog? Az eszmei tartalom ugyan, hanem leginkább a tartalom élete, az az összefüggése és alakja. Azon kapcsokat érezhetőkké, észrevehetőkké kell lenni, melyeken a tartalom részei összefüggnek, fejlődnek és alakulnak. E tekintetben a beszéd valóban mint nedves ruha a testen, mely annyira simul és tapad, hogy a test hajlásait, odvait és domborait is láttatja. Azon beszédi kapcsok tudnillik, melyek a tartalom összefüggését vagyis alakját eredetileg tűntetik elő , a beszédi kötszócskák. Azok az okossági működések mintegy czigérei és hírnökei. A hely és idő különbféle viszonyait; az ok és okozat követelését; a kétkedő, bízó, helyeslő lélek jellemét azok képviselik; az érzület fájós vagy kedves számtalan változtatásait és árnyéklatait azok ecsetelik; a csilggedést, az önbátoritást azok jelelik. Meggyőződve lévén, hogy a gondolat maga beszédét teremti, mi is a dalma beszédi jelességeit a dalma részletes és általános tartalmából keletkeztetjük. Dalmai részletes tartalom az ismeret és érzület: mindkettő szükségkép jellemezi magát a beszédben is. Különböző életerő különböző testbe van burkolva, s azt saját szükségeire sajátosan idomítja. Nem csuda tehát, ha az emberi lélek virgoncz- ságától testének rugékonysága függ annyira, hogy a finom s mintegy átlátszó szövetű testnek lelki lakosa is gyöngéd és légnemű lenni szokott. Elvitázhatlanúl tükröződik vissza az emberi beszédben is. — A gondolat eredeti alkatrésze a mondat, sententia grammatica, mely az okossági képletekben annyira szükségkép isinételtetik, hogy minden okossági alkotmány nem egyéb, mint az egymásra tartozó mondatok szerkezete. A mondatok ezen ismétlését vers jelöli a beszédben. Kezdetben a prosa és versezet jelességei a rhytmusban, vagyis az összeálló mondatok összhangzásában állottak. A legújabb időkig a hebernyelvi költészetet csak a parallelismussal vagyis a megfelelő mondatok összekötésével jellemezték. Most vitatják, hogy abban is a hangsúly segítségével majd jambusok-, majd trochaeusokból állnak a lieber versek. — Ha nem annyira a gondolat részeit, mint inkább tartalmát és életét szemügyre vesz- szük, akkor a prosa és versezetnek más értelmét kapjuk. Mert, — hogy már csak a dalmai tartalom és élet mellett maradjunk, — ámbátor a dalmát prosában és versezet- ben is adhatni elő, elsőség mégis a versezeté. Az érzületek, — dalma kiváló tartalma, — magok természete szerint, minél elevenebbek, annál rövidebb életűek: nem periodonok és tásisok, — oh bár értenék az illetők! hanem rövid beszédalak tulajdonuk: s az inkább vers, mint prosa. Az érzületek homályosabbak: türelmi éles vizsga szükséges földerítésükre s felfogásukra: beszédi kijelelésükre is nemcsak jó, hanem legjobb és legalkalmasb szó igényeltetik: e tekintetben is, minthogy komolyabb és szigorúbb, czélra vezetőbb is prósánál a vers. Azonkívül: ,,Vers a mi a fülnek, hol tág, hol szoros Törvény szerint, bájt nyújt, az holt igébe
