Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859
12 hettem magamnak a dologról, már van is az ő egységérőli és többségéről! mondani való; már kezdődhetik az alakítás, mert vannak részek. — Az elmélet tovább vezet a kezdett úton. Az okosság tud az alakokról, hangokról, szagokról, ízletekről, tapintásokról az üt érző eszköz által: s azok a testi ismeretek forrásai. Ámde a testi érzések magokban véve mint homok, összefüggésnélkiiliek. Oly ismerettel korántsem elégszik meg az okosság; sőt inkább az okossági tündérminta szerint egyezteti a többséget, s igy keletkezik az értelmileg alakult ismeret. — Az sem elegendő; hanem a nyert ismereti egységet az egész mindeniséggel összhangzásba hozni igyekszik; s oly összhangzás az eszményi ismeret jelleme. Az élő fáróli testi ismeret például, a fának csak részeiről, úgymint gyökér-, törzsök-, ágak-, levelek-, virág-, gyümölcsről tanúsít. Oly ismeretből nem keletkezhetik dalma. A dalma belső vagyis lelki cselekvést követel; és a fa csak akkor dalmai tárgy, ha némileg lelkileg cselekvő. — Tudta azt lloi •ácz. Ő a reá dűlő fának az őt megölni akaró szándékot, és így lelki tényt tulajdonít, s mint olyant akként szólít meg: „átkozott napon ültetett téged oh fa, bár ki volt az, hogy urad életére törtél.“ Hor. carm, 2, 13. így, ha az aggkort előterjeszteni kellene, elő veszem az agg embert mint egységet, s rajta testi és lelki sajátságait jegyzem lel. A testiekről így szól Shakspeare, egy öregszerű urat fiatal követeléssel rajzolván : „Kegyed, vén lévén, fiatalnak akar tartatni? Nemde könyez a szeme, keze száraz, arcza sápadt, szakála őszi, lába apadó, hasa áradó? szava nemde gyenge? lehelete rövid? élczei egyűgyűek?“ Mire Falstaff, mert róla van a szó, szokott élczessége szerint: „én, mondja, csak a józan ilélethozásra érettkorú vagyok“ stb. Shakspeare, Negyedik Henrikje 2. rész, 1. felv., 2. jel. — Lelki aggságot a testivel egyetemben fest Horácz a Pisokhozi levélben v. 169. ss. „Multa senem circum veniunt incommoda“ stb. — Nehezebb a szellemi tárgyak, például a szeretet, szépség, erkölcs stb. elemezése. Ezeknek fölismerésében is eljár az okosság a maga több- egyes jelleme szerint. így a szeretet testileg valóban csak két személy egymáshozi vonzódásának látszik lenne. Ámde értelmi és eszményi ismeret a szeretetről azt hozza fel, hogy a szeretet annyira nem önző, annyira nem hajhássza a másét, hogy sokkal inkább önön magát másnak áldozatul hozza. Ily szeretet már egybe kapcsolja nemcsak az egyeseket, hanem biztosítja a föld és az ég, a jelen és a jövő idők összhangzását. — Hát a szépségrőli ismeret mit mond? Valamint a mi nem erény, az bűn: úgy a mi nem szép, az rút. Valamint a phoenoménoni erény a tökélyre nézve számtalan fokú: úgy a szép is igen különbféle. Valamint az erényt nem a tett tartalma, hanem lelki hajlam valósítja; úgy a szép is nem a tartalmat, hanem a tartalom kiállítását vagyis tárgyítását nézi. Hol az alak tökélyes, ott van szépség, bár tartalma ördög is volna —; jól megjegyezve, hogy előbb az ördögi tartalom, a tökelyes tökélyét— lennek felfogása, — a feladat a tied. Az-e tehát csak a szép, a mi a szemre hat, s azt a világosság és sötétség vegyületével gyönyörködteti? A szépség sokkal inkább lelki gyönyör, mely az eszmének tökélyetes tárgyasításán s abból keletkezik. Az ismeretek szerzésére legnagyobb nehézség, hogy a kiaknázott emberi is-
