Evangélikus főiskola, Pozsony, 1859
11 hogy az okosság azonnal alakilag és tartalmilag egyben fogja fel a dolgokat. Mégis, bár felocsódott, és valamit felfogott, vájjon kezdetben mi az? Az is ugyan alakszerű tartalom, hanem dadogás; betűk és szótagok; talán nehány állati szó is (indu- latszók): tehát a művészet épen első nyers elemei. — És te oly készülettel lépsz feli Egy néhány ismereti elein változtatásává! kalejdoskopként kápráztatod a szemet! Állatilag jajgatni, sőt ordítni is tudsz, de nem emberileg; tejjel szolgálsz a velősb táp helyett, talán krumplival kaviár helyett! Csak magadban bízol, a minő vagy, s nem a minő lehetnél; s megveted a segítséget és az ezredévi tapasztalásokat! — Hivatkozol a lángelmékre? Híjába; a lángnak is tápot kell adni: a lápnélküli láng lucus a non lucendo. Elmélet is oly lelki táp, mely ha tudattá vált, akkor nem holt, hanem él; akkor ihlett munka közben is nyom nélkül nem marad. Sőt valamint a napsugár a tiszta vizcseppel önkényt párosul: úgy az elmélettel felruházott okosság csak az elméletre valókat keresi s azokkal rokonilag egyesül. Mi tehát megengedjük a teremtett lelkek különbségét; mi nem tagadjuk, hogy vannak különös kiváló tehetségekkel megáldott elmék; mi csudáljuk az időnként fel feltűnő úgy nevezett lángészt. Mi is állítjuk, hogy okos lelkek nem ösztönileg, hanem öneltükélés és hozzálátás következtében egyedül fejlődnek. Oly eltökélés és önmunka nélkül se szabály, se sóhaj és óhaj nem segítnek rajta. Tanulni tehát kell; tanulni kell czélszerűleg. A czélra az út vezet: s oly út az elmélet. Azért köszönettel vesszük a dalma elmélet abbeli figyelmeztetését, hogy ámbátor tudatilag ismeret az érzülettel összekapcsoltan jár, mint test az árnyékkal: mégis ugyanazon tudat különbözteti meg egyszersmind az ismeretet ennek a lélekre tett hatásától; s hogy ügyelhet vagy inkább a magában keltett érzületre, vagy az érzületet költő ismeretre. Épen úgy, mint a kéjzenére az ember fül, a tündérre szem az egész, s „Minden ajkon elhal a szó, Minden élet szembe gyűl.“ Budai harcjáték Kisfaludy Károlytól. A szerint nyilatkozni is szokott az okosság; és a költők, különösen a dalmá- szok és dalmáik, vagy inkább érzületiek, vagy inkább taniak. Oda dithyrambica, didactica. Kizárólag egyik vagy másik egy sem. Különösen a tökélyes ismeretek megszerzésében haszonnal figyelmetes lesz a dalmász a következőkre. íme lelki tehetségek nem mint a szekrény fiókjai külön veszteglők és nyugvók, hanem egyesűlvék a tudatban, élők és egymásra hatók mint a lélek és test. És mégis elválasztani és külön felfogni kell azokat a dalmásznak, különben róluk nem tudna mondani semmitsem s őket mint részeket egy alakba nem vihetné. Az okossági jellem, mely többegység segít a bajon. Az ismeret előteremtésében tudnillik elvonúl az okosság a megismerendő tárgy részein; s azután az észre vett részeket összhangzásba vagyis egységbe hozza. Minden ismereten tehát az egység, s annak többsége különböztethető meg: és íme, mihelyest bár azt is csak szerez-
