Evangélikus főiskola, Pozsony, 1857

19 Jegyzetek. 1. A pozsonyi egyházközség lyceumáf, kivált annak felsőbb osztályait a magyar­honi evangyelmi egyház igen fontos létegének tekinti; miért ezek iránt is szintoly atyáskodó indulattal viseltetik, mint a saját gyermekeinek kiképzésével foglalkozó pol­gári és elemi iskolák iránt. Tanintézetünk a magyarhoni ev. egyház anyaiskolája: azért a felső osztályokban és theologiai intézetben a tannyelv magyar, az alsó osztályokban magyar és német. Az annyira szükséges német nyelv tanítására kellő gond fordíttatik. A német nyelv és a német irodalom története valamennyi osztályban német nyelven taníttatott. 2. A bibliai tótnyelv feltételesen kötelező tantárgy. A kezdők osztályában heten­kénti 2 órában tárgyaltatott: a bibliai tótnyelv alaktana és mondattana füzetek szerint; Írásbeli dolgozatok, szavallás. Olvasókönyvül használtatott a biblia. A haladók osz­tályában adatott elő a tót egyházi irodalom története a könyvnyomtatás feltalálásától a jelenkorig; a nyelvtan főszabályainak ismétlése, fogalmazási gyakorlatok, szavallás. — Főiskolánk ezen intézkedése által gondoskodik a leendő tót lelkipásztorok kiképez- tetéséről, alkalmat szolgáltatván minden theologusnak azon nyelv alapos megtanulására, melyen legszámosb gyülekezeteinkben az Isten igéje hirdettefik. A lelkes buzgalmú po­zsonyi gyülekezet e tekintetben is nem annyira saját mint inkább az egyetemes magyar­honi ev. egyház érdekeit szivén hordja s tetemes áldozattal elő is segíti, midőn a tót­nyelv tanárának évenként saját pénztárából fizet 470 forintot pp., mert az e czélra szánt alapítvány nem jövedelmez többet 180 forintnál pp. — Legyenek tehát a po­zsonyi gyülekezetnek ezen érdemei a távollevő hitsorsosinktól is elismerve s hálás emlé­kezetükbe ajánlva. 3. A theologiai s felgymnásiumi osztályok tanulói, kik a néptanítói hivatalra készülnek, a rendes tantárgyakon kivül még külön oktatásban is részesültek. A hellen nyelvtanulására nem köteleztetnek, de a helyett oktatást nyernek a neveléstanban és tanmódban, az énekben, harmóniatanban, zongorázásban és orgonálásban. Tudjuk, hogy hazánkban sajátságos viszonyainknál fogva számos oly egyházközség létezik, hol a tanító az isteni tiszteletnél igen gyakran a lelkész helyét pótolja, vagy hol a lelki­pásztor egyszersmind tanító is. A pozsonyi lýceum, mint egyházi tanintézet, főfelada­tának tartja, hogy az egyháznak buzgó, ügyes és evangyelmi szellemű hivatalnokokat neveljen. Az egyháznak pedig nemcsak lelkipásztorokra, hanem czélszerűen kiképzett tanítókra is van szüksége. Ez egyedüli oka ebbéli intézkedésünknek: mert mi azon reménynyel kecsegtetjük magunkat, hogy az így kiképzett ifjak azon készültséggel és kellékekkel birandnak, melyek nálunk a néptanítói hivatal áldásteljes viselésére szük­ségesek. Igen jól ismervén hazai egyházunk szegénységét egy különálló tanítóképez- dének felállítását nem is tervezgetjük. Nálunk egy tanári széknek felállításával lehetne ezt is elérni; mert a többi kellékek u. m. a zene-és énektanító, a szükséges taneszközök és jótékony intézetek már meg vannak. Ezen ügyet az illetőknek figyelmébe és hat­hatós pártfogásába ajánljuk. 4. Jövő tanévben az első theologiai osztályban a bölcsészeti tudományok nagyobb kiterjedésben fognak taníttatni, mint c tanévben. A in. kormány tanterve szerint a bölcsészeti tudományok a gymnásiumból kimaradtak. A prot. egyház érdeke kívánja, hogy a bölcsészeti tudományok a felsőtanintézetekben ápoltassanak. E bajon gyökere­sen csak az egyetemes egyház segíthet, egyes töredékei, ha oly nagyok is, kellőleg nem intézkedhetnek. 5. A pozsonyi ev. főiskolának szelleme a prot. közönség előtt eléggé'ismeretes. Legszentebb kötelességének tartja, hogy a gondjaira bizott ifjúság kebelében minden 2*

Next

/
Thumbnails
Contents