Evangélikus főiskola, Pozsony, 1857
19 Jegyzetek. 1. A pozsonyi egyházközség lyceumáf, kivált annak felsőbb osztályait a magyarhoni evangyelmi egyház igen fontos létegének tekinti; miért ezek iránt is szintoly atyáskodó indulattal viseltetik, mint a saját gyermekeinek kiképzésével foglalkozó polgári és elemi iskolák iránt. Tanintézetünk a magyarhoni ev. egyház anyaiskolája: azért a felső osztályokban és theologiai intézetben a tannyelv magyar, az alsó osztályokban magyar és német. Az annyira szükséges német nyelv tanítására kellő gond fordíttatik. A német nyelv és a német irodalom története valamennyi osztályban német nyelven taníttatott. 2. A bibliai tótnyelv feltételesen kötelező tantárgy. A kezdők osztályában hetenkénti 2 órában tárgyaltatott: a bibliai tótnyelv alaktana és mondattana füzetek szerint; Írásbeli dolgozatok, szavallás. Olvasókönyvül használtatott a biblia. A haladók osztályában adatott elő a tót egyházi irodalom története a könyvnyomtatás feltalálásától a jelenkorig; a nyelvtan főszabályainak ismétlése, fogalmazási gyakorlatok, szavallás. — Főiskolánk ezen intézkedése által gondoskodik a leendő tót lelkipásztorok kiképez- tetéséről, alkalmat szolgáltatván minden theologusnak azon nyelv alapos megtanulására, melyen legszámosb gyülekezeteinkben az Isten igéje hirdettefik. A lelkes buzgalmú pozsonyi gyülekezet e tekintetben is nem annyira saját mint inkább az egyetemes magyarhoni ev. egyház érdekeit szivén hordja s tetemes áldozattal elő is segíti, midőn a tótnyelv tanárának évenként saját pénztárából fizet 470 forintot pp., mert az e czélra szánt alapítvány nem jövedelmez többet 180 forintnál pp. — Legyenek tehát a pozsonyi gyülekezetnek ezen érdemei a távollevő hitsorsosinktól is elismerve s hálás emlékezetükbe ajánlva. 3. A theologiai s felgymnásiumi osztályok tanulói, kik a néptanítói hivatalra készülnek, a rendes tantárgyakon kivül még külön oktatásban is részesültek. A hellen nyelvtanulására nem köteleztetnek, de a helyett oktatást nyernek a neveléstanban és tanmódban, az énekben, harmóniatanban, zongorázásban és orgonálásban. Tudjuk, hogy hazánkban sajátságos viszonyainknál fogva számos oly egyházközség létezik, hol a tanító az isteni tiszteletnél igen gyakran a lelkész helyét pótolja, vagy hol a lelkipásztor egyszersmind tanító is. A pozsonyi lýceum, mint egyházi tanintézet, főfeladatának tartja, hogy az egyháznak buzgó, ügyes és evangyelmi szellemű hivatalnokokat neveljen. Az egyháznak pedig nemcsak lelkipásztorokra, hanem czélszerűen kiképzett tanítókra is van szüksége. Ez egyedüli oka ebbéli intézkedésünknek: mert mi azon reménynyel kecsegtetjük magunkat, hogy az így kiképzett ifjak azon készültséggel és kellékekkel birandnak, melyek nálunk a néptanítói hivatal áldásteljes viselésére szükségesek. Igen jól ismervén hazai egyházunk szegénységét egy különálló tanítóképez- dének felállítását nem is tervezgetjük. Nálunk egy tanári széknek felállításával lehetne ezt is elérni; mert a többi kellékek u. m. a zene-és énektanító, a szükséges taneszközök és jótékony intézetek már meg vannak. Ezen ügyet az illetőknek figyelmébe és hathatós pártfogásába ajánljuk. 4. Jövő tanévben az első theologiai osztályban a bölcsészeti tudományok nagyobb kiterjedésben fognak taníttatni, mint c tanévben. A in. kormány tanterve szerint a bölcsészeti tudományok a gymnásiumból kimaradtak. A prot. egyház érdeke kívánja, hogy a bölcsészeti tudományok a felsőtanintézetekben ápoltassanak. E bajon gyökeresen csak az egyetemes egyház segíthet, egyes töredékei, ha oly nagyok is, kellőleg nem intézkedhetnek. 5. A pozsonyi ev. főiskolának szelleme a prot. közönség előtt eléggé'ismeretes. Legszentebb kötelességének tartja, hogy a gondjaira bizott ifjúság kebelében minden 2*
