Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853

zana drága kösöntyű. Sas előtt nem rejel a nyúl, Priamos király és Idaios hírész nem rejlék Kronídest, midőn Achilleshez mentek Hektornak harmatgyöngéd enyész tetemit kiváltandók. De itt eszünkbe jut, talán kissé későn, hogy ápzívu) ő' aíaepa Tiávza legjobb mindenben, tehát a fordító érdemeinek elősorolásában is az okmód. Teljest úgy sem ígértünk. Fejezzük hát be, hozzá adván még egy két szívélyes szót csak amúgy Isokrates-Szabóféle simaság nélkül. A magyar irók, fordítók, s a tanulékony olvasó közönség nagy haszonnal, s bízvást ígérhetem, gyönyörrel is fogják olvasni. A tanuló ifjúság azon részének, mely képes vagy köteles a régi irók műveit eredetiben érteni, a fordításokat még szünnapi olvasmányul is csak föltétesen ajánlhatom, azon föltétel alatt, ne olvassák előbb, mint az illető írót eredetiben nyelvtanilag alaposan értik. Az lliasnak egy éneke suo Marte, azaz nyelvtani és szótári fáradsággal megértve többet ér 10-nél fordításnak használása mellett. Más célnál is nagy a különbség igaz vagy nem egyenes úton jutott-e az ember hozzá; a régi nyelvek tanulásánál a mikép majdnem oly nyomos, minta mi és mennyi. Mert ezekkel nem csak az elmét szándék fejleszteni, hanem a szivet is, a férfias jellemet. Jellemképezés végett olvassuk Thukvdidest, Tacitust, Demosthenest, Cicerót és leginkább Homerost, ki által a hellenek azok lettek a mik. Igazak Dió Chrysostomosnak szavai róla: "Op/jpog ők xac ztpcozog xa'c péaog xac Sazazog xavz'c zzacő'c xa'c ávőpc xac yépovzi. A hellen irodalom fő díszét, a drámát, Aischylos vallomása szerint szinte neki köszönhetni. Platon (Theait. 250 szerint ő a szomorujátéknak feje, tanítója és vezére. Méltán; mert a színpadra szintúgy, mint az élet pályamezejére cselekvő jellemek kellenek és hol lehetne férfiasabb szépségüeket találni, mint Homerosnál? A gyermekien kegyeletes, bátran vállalkozó, nemesen szerény Tele- machos nem példánya olyan ifjúnak, kin örülhet a legnemesebb atyai és anyai szív? És Diomedes, ezen méltóságos nagyszerűség, hősi erőinek egyensúlyában és szerénységével, mely ifjút ne lelkesítene,ki egykor tettre serény férfiúvá akar érni? Achilles, a legszebb legbátrabb dalia, a legsikerültebb eszmény, mit valaha költői lángész a természet után alkotott. Ő szónok és hős, ő, a legdicsőbb, énekkel magasztalja az előtte élt férfiak tetteit! Mily íiu ősz atyja és istennő anyja iránt, mily bajtárs Patro- klosa iránt! Zeushez fő imája: hogy a szelíd, nyájas Patroklos hős szivét úgy bátorítsa, hogy még Hektor is, a daliák legrettentőbbike, csodálhassa harci tetteit.

Oly megható családi képet, annyi tett- és szíverényt hol találunk, mint az Ilias hatodik énekének 394—496 soraiban, Hektor a hősies honszeretet, a családatyai gyöngédség eszménye, kinek életelve áaúvzadac ~zp\ Ttázprjg védve atyjának és saját nagy dicsőségét, azt kéri szíve imájában az istenektől, hogy fia Astyanax kitűnjék egykor a honfiak közt hősiségben, hogy azt mondhassák róla: ez atyjánál sokkal derekabb, s örülhessen szivében anyja. Mi jobbat kívánhatnánk mi is jó- atyú lelkes ifjainknak annál, hogy rólok is méltán elmondhassák zzazpög y 80s zoááüy upizcvaiv?

2*