Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853

volabb esnek tőle. Folytatva a hasonlatot: a közegyház tápláló anyafölde e fának, s ennek gyümölcseiben részesülnek az egyes egyházi községek és tagok kivétel nélkül, részint közvetlenül a serdülő nemzedék által, részint közvetve, a mennyiben az ismeret és miveltség, melyet a felsőbb tanintézetek közöltek, azok által, kik benne részesültek, termékenyítő esőként átszivárog a legalsóbb rétegekbe is, s folytonos tápul szolgál a társadalom felsőbb osztálybeliéinek. Ki tarthatná tehát magát önérdekei tekintetéből is fölmentettnek mindenrendii, habár távolabb levő felsőbb iskolák gyámolításától? I2)

Teljesen elismerjük mi, kiket az idő mostohasága annyira ért, hogy jelenben azok is, kiket az isteni gondviselés földi javakkal bővebben megáldott, sokkal nehezebben, mint azelőtt, gyakorolhatják a bőkezűséget, hogy a szaporodott kiadás fölötte lankasztja a segélynyujtásrai akaratot, és hogy a költségkímélés és takarékosság követelményei az önkénytes adakozásnak határt szabnak.

Azonban valamint nagyon csalatkozik, ki visszavonulás s a szellemi érdekek fölliagyásával iparkodik jólétét biztosítani, úgy tévedne az, ki gondolná, hogy a vallás és tudomány javára megkivántató áldozatok megtagadásánál vagy rövidítésénél kezdhetni, vagy azzal szerencsésen folytathatni a józan s tartósan gyümölcsöző gazdálkodást. Vagy tán efféle szűkmarkúság gyarapitotta-e valaha igazán valakinek vagyonát?

Az egyház és iskolákra szentelt áldozatok mindig többet teremnek, mint fogyasztanak, már annálfogva, hogy istenben bizó lelkesülésből fakadván, tisztitólag s szilárditólag hatnak a kedélyre, s ama józanságot eredményezik, mely a meggon- doltságnak, tántorithatlan akarás s csüggedetlen tevékenységnek szülője lévén, a többi dolognak szerencsés vitelét is eszközli. Hanem ennek további fejtegetése nem tartozik föladatunkhoz.

Visszatérvén hivatalos gondoskodásunknak tárgyához, a pozsonyi iskolához, a háládatosság mély érzete készt kinyilatkoztatni, mikép hitfeleinkhez bizodal- ma,san intézett kérelmünk eddig is eredmény nélkül nem maradt. Tettleg számos segélyajánlat részint megküldetett,l3) részint igértetett. Annálfogva istenbe s ügyünk közérdekű voltába helyezvén bizalmunkat, nem csüggedünk, sőt bizton várjuk, hogy

12) A lelkes pozsonyi egyházközség a főiskolát, névszerint annak felsőbb tanfolyamait a közegyház igen fontos létegének tekinti; azért is ámbár igen kevés pozsonyi születésű ifjú látogatja ezen osztályokat jövendő életnemére nézve, mégis szintoly atyáskodó indulattal viseltetik irántok, mint legalsóbb, elemi iskolái iránt. A pozsonyi gyermekeknek legnagyobb része elemi tanulását s legfeljebb az algymnasium egy két tanfolyamát elvégezvén, kilép az iskolából. Általában véve felgymnasiumunknak tanulói majdnem teljesen nem azok, kik algymnasiumunkba jártak, hanem olyanok, kik, miután másutt, nem németajkú helyeken végezték az algymnasiumi pályát, hozzánk jönnek. Ez eléggé magyarázhatja azt, miért algymnasiumunkban a tannyelv magyar és német, felgymnasiumunkban csak magyar. A felső osztályokban már az előadás folytonossága egyedül egy nyelvnek használatát feltételezi, két vagy több nyelvet tanítási eszközül nem enged.

’*) Közte több efféle cim alatt: mint a pozsonyi fötanodának hajdani növendéke annak némi felsegélésére szives hálám jeléül; vagy a pozsonyi főiskolánk, mint volt legkedvesebb muzsákhelyem javára gyűjtöttem; vagy minthogy, mint evang. hitvallásnak követője