Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853

Az engesztelődön Achilles szavai:

Vesszen a visszavonás isten s embertül örökre,

S a harag is, mely akármi okost hoszuságra taszíthat, Mely csepegő méznél édesben emelkedik a szív Rejtekiben, valamint fölemelkedik a toluló füst.

Aiakides paripái pedig külön a csatatértől Sírának, mihelyest érezték a szekeresnek Emberölő Hektor keze által porba terültét.

Bár pedig Automedon, Dióres bajnoki magva,

Mind suhogó ostorral igen csapdosta is őket,

Mind nógatta szelíden, avagy fenyegette szitokkal;

Mégsem akartak ők indulni sem uszka hajóhoz A tengerre, sem a danaok jajos ütközetébe:

Ámde miként rendületlen holt férfi vagy asszony Sírja felett helyt állni szokott emlékül az oszlop,

Úgy állottak ezek ragyogó szekerükbe fogottan,

Földre szegett fővel: forró könyek árja patakzott Sírdogaló pilláik alul a földre, szerettek Jó kezelőjük után; mocsok ülte serénye virágát Mindenikének, alábomlót a hámos igából.

Látva kesergőket szívből megszánta Kroníon,

És megrázta fejét, és monda királyi magában:

„Ab nyavalyások, ugyan Peleüsnek mért is adánk mi Földi halandónak titeket, lialbatlanul ifjak?

Tán hogy együtt nyomorogjatok a bajos emberi nemmel? Mert sehol embernél nyomorúbb napalatti valóság Nincs az egész földön pihegők és esuszdogalók közt! Ámde ama gyönyörű kocsiban Priamos fia, Hektor,

Nem szekerez veletek, nem adok neki annyi hatalmat! Vagy nem elég, hogy fegyvereit lerabolta s dicsekszik? Nék'tek erőt adok én szivetek s gyors térdeitekbe,

Hogy kivigyétek eme viadalból Automedont is A gályára: mivel huzamos dicset engedek addig Troja szülöttének, ifiig évieké hajóhoz előront,

S a nap eláldozik és beköszönlnek az esti homályok.“ Szólt vala, és nagy erőt ihlett nyomon a paripákba.

S íme serényükről henye port a földre lerázván Trójai s argosi nép közepére repülve kocsiztak. Automedon rajtok, társáért néki búsulván,

Úgy harcolt szekerén, mint héják a ludak ellen:

Merthogy igen könnyen kivonult a trójai zajból,

S könnyen visszarohant az ezernyi csatárokon ismét. Ámde nem ölt embert, mikor őt heve űzni ragadta,

Mert lehetetlenség vala szent szekerében ülőnek