Evangélikus főiskola, Pozsony, 1853
12 Nagy feladatát a fordító az Odysseiával, ezen régi, örökifjú hősdallal kezdette. Helyesen-e ? Az Odysseia érdekességéről azt állítják, hogy az olvasónak alig van kedve a könyvet előbb letenni, mint végig olvasta; azt is mondják hogy befejezettebb, tervszerűbb mint az Ilias. Hogy csodaszerübb, kalandosabb, azt megengedjük; de cselekvény és nemzeti szellem tekintetéből az Ilias jóval magasabban áll. Ha tehát fordítónknak az volt szándéka, hogy az Odysseián készüljön, helyesen kezdette munkáját; ellenben ha attól kellett volna tartania, hogy ereje ellankad, tanácsosabb vala az Iliásszal kezdeni. Ernyedés azonban sehol sem vehető észre; azon Riickert- Platenféle gondos simaság és csinosság, melyet az Odysseia versein bámulunk, az Iliasban itt ott talán csak azért hiányzik, hogy az erélyes, fesztelen és természetes eredetit még e részben is, a menyire lehet, megközelítse. Ismertetésül ide nyomatunk néhány szakaszt, minden különös válogatás nélkül: Az ajándékkal megtisztelt Nestor így köszöni meg Achilles szívességét: Szálljon azért te reád bővében az isteni áldás. Festői versekül épen nem roszak: A suhogó szélnek sodrában enyelge serényök. Dobogott pedig a szív A diadalra sovárgókban, s kiki egvre riasztá Délcegéit, melyek a laposon port verve repültek. Teljesen úgy rémlett a jajvész, mintha tetőtől Fogva tövig tűzben lángolván égne le Troja. A ísata majd ide majd ismét oda fel s lecsapongott. Nyarga lovak dobogása hatott távolra fülembe. Hektor Troja hadára legott harsogva parancsolt. Troja csatári előnyomulának, elől maga Hektor. Mint mikor a Zeustől eredett viz torkolatának Nedvibe ütközik a halas árözön és belebömböl A fok, ökrendezvén kifelé a tengeri tajték: Akkora volt a trójai faj riadalma; de álltak A danaok Patroklosnál, elfedve rezélyes Vérttel egyelműleg hulláját. Közelíte — Achilles, Képében valamint sisakingós, háborús Ares, Jobb vállon villogtatván a Pelion ormi Rettenetes kőröst: tetemén körül úgy ragyogának Fegyveri, mint lobogó tűzláng vagy keltekor a nap. így szólóra leszállt az enyészet gyász takarója, Lelke pedig kiszakadva vitéz teteméből aláment Állag ölébe, siratva magát és élete kincsét. Önmaga porba terült, leomolván nagyszerűn a nagy Férfi haját kézivel szaggatvást éktelenítvén.
