Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009

Egervári László: Előszó

létrehozatala előtti időkben is a Postamúzeumot és a hozzá tartozó kiállítóhelyeket igazgatta. Kettejük kiváló munkájának köszönhető, hogy a Postamúzeum és a Bélyegmúzeum ez idő tájt élte meg fénykorát.

Kurucz István elnök úr önzetlensége, szerénysége bámulatos volt, munkaszeretete, elkötelezettsége pedig példamutató. Személyében ötvözte a három alapító vállalatot, egyszerre volt postás, „matávos” és „antenna hungáriás”. A múzeumok sikerét őszinte, önzetlen örömmel élte meg. Amikor 2002-ben a Postamúzeum az Év Múzeuma lett, örömteli és felejthetetlen élményt jelentett számára, nagyobbat, mintha ő kapott volna személyes elismerést vagy kitüntetést. Ugyancsak a meghatottságig örült a miskolci Teletár megvalósításának és megnyitásának, úgy érezte, mintha a Gyáli úti raktárban már-már feledésbe merült, becsomagolt berendezések és készülékek Miskolcon újraéledtek és újra működésbe léptek volna. Érthető tehát, hogy a 2009. év végére kialakult helyzetben nem tudta tovább vállalni a kuratóriumi elnöki teendőket. Két évtizedes munkáját, segítségét ezúton is tisztelettel köszönjük, tudjuk, hogy amit lehetett, mindent megtett értünk.

Nekünk azonban minden nehézség ellenére munkánkat tovább kell folytatni, és csak reménykedünk, hogy eljön az idő, reményeink szerint mihamarább, amikor a szakmúzeumokban végzett munka is felértékelődik, és megfelelő helyére kerül. Mert el kell jönni annak az időnek, amikor a kultúra széles tárháza és azon belül a szakmúzeumok nem teherként jelennek meg a társadalomban, hanem értékteremtő és értékőrző tudásműhelyekként, amelyek az új generációk sorának adják át a pótolhatatlan használható tudást és tapasztalatot. Ehhez a munkához próbálunk erőt meríteni Kurucz elnök úr példájából.

4