Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Nikodém Gabriella: Hajdanvolt egyesületi és szövetségi élet
„Most rajtunk a sor mérlegelni, hogy eljött-e az ideje az együttműködésnek.”12 Természetesen eljött, a belépés a júniusi strasbourgi kongresszuson meg is történt, a szövetség állandó megbízottként Vejtey (Kölbig) Ferencet delegálta. Ettől kezdve a magyar gyűjtők külföldi kiállításokon való bemutatkozásai szövetségi szervezésben történtek, amely körülmény mind a kijutások számát, mind a kiállított anyagok színvonalát tekintve emelkedő tendenciát eredményezett. A FIP felé az első diplomáciai megmozdulás akkor történt, amikor az 1930-as berlini IPOSTA kiállítás tapasztalatain okulva a szövetség elérte, hogy a magyar anyagot is bemutató kiállításokon a zsűrinek legalább egy magyar szakértő tagja is legyen. Ennek a sikernek az eredményeként hívták meg 1933-ban Bíró Marcellt a bécsi WIPA bírálóbizottságába. A szövetség kiadta a FIP nemzetközi bélyeg-kiállítási szabályzatát, és ennek nyomán elkészítette a belföldi kiállítási szabályzatot is. A szövetség katalógusbizottsága pedig egyeztetett a külföldi nagy katalóguskiadó cégekkel a magyar bélyegek beárazásával kapcsolatban. Közülük leginkább flexibilisnek a Michel-céget találták. A Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Szövetsége a magyar filatélia szakmai színvonalának emeléséről különféle programok, kiállítások, előadások szervezésével, kiadói tevékenység folytatásával gondoskodott. A bélyegnapok rendezése mellett előadások hangzottak el többek között a következő témákban: utánvéséseinkről, magyar bélyegek nemzetközi megvilágításban, a magyar bélyegek vízjeleiről, fogazási változatairól, a nem postai bélyegek gyűjtéséről, az ifjúsági bélyeggyűjtésről, a különleges postai lebélyegzésekről, a bélyeggyűjtők indokolt panaszairól és a bélyeggyűjtők hátramaradottjainak jogvédelméről. 1928 decemberében megérkezett a Fournier hamisítványait tartalmazó gyűjtemény a szövetség megrendelésre, 1929. január 21-én az Amatőrök, 22-én a Hungária, 23-án az ELMA, 24-én a LEHE, 25-én a Pannónia rendezett külön összejövetelt a tagoknak való bemutatására. E gyűjtemény értéke akkor 3 millió svájci frank körül volt. 1928 végén a Posta vezérigazgatóság átiratban kérte a szövetséget, hogy készíttessen egy magyar filatéliai szakszótárt, amit 1930-ban adtak ki Iván Kornél szerkesztésében. 1942-ben a szövetség kiadásában jelent meg a Magyar bélyegek árjelző könyve, aminek függeléke Schönhofer tanulmánya volt a Magyar bélyegek vízjelei címmel. 1934-ben az általuk kidolgozott csereszabályzatot küldték meg véleményezésre a tagegyesületeknek, amit végül az egyeztetések után 1936-ban nyomtattak ki és vezettek be. A szövetség jó kapcsolatait felhasználva védte tagjai érdekeit a hivatalos szervekkel való megegyezések révén. A hamisítások problémájának megszüntetése érdekében a Bélyegvizsgáló állomás felállítása mellett kezdeményezte a végül 1932-ben, hosszas egyeztetések után megszületett bélyegtörvényt (1932. évi XXI. te.), amely Európában az elsők között nemcsak a forgalomban lévő, hanem a forgalomból kivont, illetve a felhasznált bélyegek hamisítását is büntette (gyűjtők kárára elkövetett hamisítás). A Postavezérigazgatósággal élő kapcsolatot tartott a bélyegbizottsági munka révén, amelyben a szövetség képviselője állandó helyet kapott, de az először 1936. december 4-én megszervezett, majd 1937-ben rendszeresített bélyegértekezletek révén is, amelyeken a bélyeggyűjtők kívánságait a posta felé közvetíthették. Az első ilyen értekezlet témái a következők voltak: postai selejtanyag értékesítésének módja, 1938. évi bélyegkiadási program, új kiadások fotóinak megküldése, filatelista küldemények bélyegzésének kivitele, '2Filatéliai Kurír, 1927. 2. szám, 22. p. 196
