Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009

Szabó Jenő: Volt egyszer egy Konecsni-centenárium

pítólevél hat magyar szavától Arany János közel félszázezres szókincséig. Az elkészült tíz lap azonban méltónak bizonyult egy vékonyabb kötet kiadásához. Nem a kiragadott szövegrészek képi visszhangját akarta közreadni, hanem a művek s a bennük megmutatkozó világkép lényegét újraélni, a külsőségek helyett a történelem egész mivoltára fordítani figyelmünket. Leginkább a Halotti beszédhez készült rajzon érzékelhető e szándékának valósággá emelkedése. További tervei között szerepelt A város peremén, a Toldi, de a magyar irodalom más jeles alkotásaival is foglalkozott legalább vázlatosan, erre utal néhány, itt nem látható kezdeménye.

A murális alkotások - ezek részint méretüknél, részint helyhez kötöttségüknél fogva nem láthatók eredetiben a kiállításban, csak vázlatok utalnak rájuk - már a negyvenes évek elejétől helyet kaptak Konecsni György műfaji repertoárjában, jóllehet, ebben az időben még nem készült el egyetlen ilyen műve sem. Az első komolyan vehető kísérlet rekvizituma a plakátokon használt figurális elemekre épít. A negyvenes évek végén a szocreál sematizmus béklyóiba vert plakátművészettől figyelme ismét a faliképek felé fordult. Korán megmutatkozó és piacképesen transzferált romantikus hajlamai a magyar történelem nagy pannóiban nyertek kielégülést, itt a sajátos tematikának köszönhetően az ideológia lehetővé tette ezt is. A Vihar előtt (Dózsa György táborát Kádár Györggyel közösen festette), a Petőfi 48. március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén (rézkarcos változata kiállításunkon is megjelenik), Rákóczi és Esze Tamás találkozása a legjelentősebbek. Új lendületet a hatvanas évekbeli szabadabb légkörben vehetett: mozaikkép vasúti pályaudvaron (Győr), a gyulai Várfürdő előcsarnokában, a zalaegerszegi pártházban, sgraffito egy általános iskola homlokzatán (Mezőkövesd), pannó a budapesti Fészek Klubit mezőkövesdi általános iskola épületének homlokzatát díszítő Konecsni-sgrajfito

161