Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Szabó Jenő: Volt egyszer egy Konecsni-centenárium
útkeresést a nagyméretűtől a miniatűr felé. A korszellem heroikus ideáljának jobban megfelelő megközelítésre is képes volt, amint azt ugyanezen téma másik változatánál láthatjuk (Repülőalap III., 1942). Szintén ékes példa a Nagyasszonyok sor, amelynek konzervatívabb verziója nyerte a pályázatot, de a frissebb szemléletű párja már a jövőbe mutat. A háború befejezése után serkenő új élet új reményei mellett az elszabadult infláció nyomába eredt a postai díjszabást követve. A gyorsan teljesítendő megbízások ismét a plakátszerűség közérthető nyelvezete irányába terelték, s ragyogóan oldotta meg ezt a feladatot is. Az új hatalom szimbólumrendszere csak részben tért el a közelmúltban letűntekétől, sodró lendületű, erőt sugárzó karaktere azonban továbbélt, így művészi átültetésük nem követelt drasztikus metamorfózist Konecsnitől sem. A szocialista kultúrpolitika és a művészeti dogmatizmus az ötvenes évek elején bezárta a kaput előtte is. Az UPU-blokk után nem pályázott többé, s a hagyatékban sincsenek nyomok a későbbiekben, hogy bélyegtervekkel foglalkozott volna. Egyik legszebb alkalmazott grafikai fejezet lehetett volna az életműben a hanglemezborító. Sajnálatos módon csak egy-két album látott napvilágot Konecsni György alkotásával díszítve. A kevés konkrét megbízás mellett számos zeneműhöz készített igényes borítót, talán az alkalmazott grafikus előrelátásával — valamikor csak lesz rá érdeklődés alapon. Akiállításunkban látható alkotások az 1968-as gyűjteményes műcsarnoki tárlaton szerepeltek először. Érzékelhetően szívvel-lélekkel, örömét találva benne készítette a legkülönbözőbb zenei világokhoz mesterségbeli tudásának legjavát adva a látványos, a hatvanas évek ízlésvilágához képest olykor meghökkentő lemezborítókat. Az absztrakt festői elgondolásokhoz természetszerűleg csatlakozik a kollázs alkalmazása, ami a számítógépes grafika megjelenéséig része volt e műfaj mindennapos eszköztárának. A művészi nyitottságra utal a mögöttük húzódó zenei sokszínűség, az opera, a klasszikus és kortárs komolyzene, a popkultúra, az igényes könnyűzene iránti fogékonysága. Tervezett volna Konecsni olyan zenéhez lemezborítót, ami távol áll tőle? Könyvillusztrációinak csak töredéke öltött testet nyomtatásban. A hatvanas években a Konecsni előtt újra kinyíló ajtók egyike a kiadóké volt. Nemzeti drámairodalmunk klasszikusa, Katona József örökbecsű művéhez, a Bánk bánhoz készített sorozata egészen más látásmódot tükröz, mint a harmincas-negyvenes évek illusztratív jellegű, inkább a külső szemlélő által szerzett benyomásokat közvetítő, a külső vonásokat megragadó stílusa. Talán ellentmondásnak hat, de az említettekhez képest ebben a könyvben éppen hogy nem illusztrál, hanem a dráma momentumai segítségével az emberi lélek mélységeibe enged bepillantást. Méghozzá oly módon, ami életkortól függetlenül minden olvasónak, gyereknek, ifjabb és idősebb felnőttnek megadja ezt az esélyt. A magyar nyelv története című grafikai ciklusát 50 lapra tervezte. Hirtelen halála miatt a mű torzó maradt, nem juthatott el a Tihanyi alaBartók Béla Csodálatos mandarinjához készült lemezborító terv 160
