Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009

Bartók Ibolya: Nagy elődeink: Nádasi Tersztyánszky Ákos

A kiváló képességű, nagy szaktudású postamérnök rendkívül eredményes műszaki munkásságot fejtett ki, de a személyzet boldogulását is mindig szem előtt tartotta, s vezérigazgatósága alatt a tisztviselők sorsának javításán folyamatosan munkálkodott. Szociális érzékenységét talán a posta betegségbiztosító intézetének fejlesztéséért kapott kitüntetése, a Magyar Vöröskereszt Erdemkeresztje példázza legjobban. Díszelnökséget vállalt a dr. Zsögön Béla postafőigazgató, a szegedi kerületi postaigazgatóság egykori vezetője által megszervezett, Martonvásárhelyen berendezett mintaméhészet fenntartására 1920- ban létrehozott egyesületben is, amelynek fő célja az volt, hogy az I. világháború utáni nehéz gazdasági helyzetben a postaalkalmazottak termelő munkával saját maguk segíthessenek helyzetükön. A személyzet érdekében kifejtett erőfeszítéseit is nyugdíjba vonulása alkalmából fogalmazták meg a legszebben: „Lecsökkentett személyzettel vette át a megnagyobbodott ország postahivatalait, s maradandó emléket állított magának a sok száz postásgyermek felvételével, akik késő öregségükben is szeretettel gondolnak majd arra a férfiúra, aki a nehéz elhelyezkedési viszonyok mellett is módot talált az új postásnemzedék felnevelésére. A posta személyzetének jólétét, előmenetelét iparkodott a rendelkezésére bocsátott szerény keretek mellett is lehetőleg kielégíteni, s hogy ez nem teljesedhetett be olyan mértékben, mint ahogyan szerette volna, nem rajta múlott. Az üzemi kettős kar sok köszönettel tartozik neki, elsősorban a status-kulcs emeléséért s ezzel kapcsolatban a segédtiszti és a napidíjas műszerészi kérdések megoldásáért. Utolsó kineveLátogatás a martonvásári méhésztelepen, 1936: Lestyán István, Véghely Dezső, Tersztyánszky Ákos, Szatmáry Ferenc, Lédeczy Sándor, dr. Bényi Károly, dr. Kiss Ödön, Ipolyi Ferenc és Rimótzy Mihály

146