Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009

Hajdú József: Klösz György-fotóalbumok restaurálása

életműben. Újabban épült vidéki posta- és távírdaépületek a címe, annak a nagy formátumú és kb. 20 kg súlyú albumnak, amelynek fotóit Klösz György és a kor másik nagy fényképésze, Erdélyi Mór készített. Egy kétkötetes, díszes bőrkötésű album a budapesti magyar királyi távbeszélő-hálózatot mutatja be 118 Klösz-képen.

A távbeszélő-hálózatot 1897-ben állami kezelésbe vették. Az igazgatóság mérnökei nemcsak az átvételkor meglévő négy budapesti távbeszélőközpont és a hálózat átépítéséhez fogtak hozzá, hanem az egész távbeszélő-szolgálat átszervezéséhez is. Új központ építéséről döntöttek a Nagymező utcában, ahová a vezetékhálózatot is irányították. 1903 végén az elkészült új Teréz-központ megkezdte működését az időközben felszaporodott előfizetők egy részének kiszolgálására. A következő év elején sikerült valamennyi budapesti állomást ebbe az új központba bekapcsolni, és a régi központokat üzemen kívül helyezték. Végre teljesült az a kívánság, hogy egyetlen egy távbeszélőközponton fusson át a főváros egész távbeszélő-szolgálata. A legkorszerűbb műszaki berendezésekkel felszerelt, méreteiben is hatalmas központot 1904-ben I. Ferenc József is meglátogatta.

Ennek, a távbeszélő-szolgálat fejlődése szempontjából nagyon fontos időszaknak a dokumentálását végezte Klösz György, a tőle megszokott magas színvonalon ezekben az albumokban. Az albumok, illetve a bennük található fotók elkészültük pillanatától fogva nélkülözhetetlen dokumentumai minden fontos, a témával foglalkozó kiállításnak vagy kiadványnak. A szigorúan szakmai fotókon túl fontos adalékkal szolgálnak a várostörténettel foglalkozóknak is, hiszen megismerhetjük belőlük a korabeli Budapest azon utcáit, tereit, ahol kábelfektetést végeztek. A kábelgödör körül álló munkások, járókelők, hivatalos személyek, bámészkodók pedig sokat elárulnak a város mindennapjairól, a korabeli viseletről stb.

2007-ben a kép- és ábrázolás-gyűjtemény albumainak új tárolóhelyet alakítottam ki az I. emeleti raktár meglévő szekrényében. A kézbe vett albumok egy egyszerű száraz tisztításon estek át, majd ezután vékony savmentes oldalelválasztó lapokat kaptak azok, amelyekben korábban még nem volt, és ezt a gerinc mérete, rugalmassága megengedte. Az átnézés alkalmas volt arra, hogy a ritkán használt gyűjteményi darabok képanyaga frissüljön az emlékezetemben, és arra is, hogy néhány sokat forgatott albumnál szembesüljek a gyakori használatból adódó természetes állagromlással.

Egy eredeti fényképekből álló fotóalbum viszonylag ritkán látható kiállításban úgy, mint önálló műtárgy. Ilyenkor nyitott vagy csukott állapotban mutatjuk be, és az album puszta léte, igényes kidolgozása, könyvkötészeti megjelenése a fontos, és talán a nyitott oldalpáron található fotók lehetnek érdekesek. Sokkal gyakoribb ennél az, amikor nem az album egésze a fontos, hanem csupán a benne található képek vagy azoknak is csak egy szűk része.

A Postamúzeum Klösz-albumai esetében is hasonló a helyzet. Önálló tárgyként kevésszer voltak bemutatva, viszont a bennük található képanyag szinte minden kiállításon felbukkan valamilyen formában. Az album fotóinak felhasználása az elmúlt 50 évben reprodukciók készítésével valósult meg. Az album legnépszerűbb képeiről számtalan repró készült az évtizedek során, mert eltérőek voltak a felhasználási igények, fejlődött a technika stb. Kezdetben fekete-fehér filmre készültek a reprodukciók, majd arról fekete-fehér nagyítások, amit utólag barnítottak. Később a színes nyersanyagok elteijedésével készültek színes negatívra is felvételek, miközben a nyomdai felhasználásra a színes dia volt a

118