Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Rázga Lászlóné–Jakab László: 80 éves az első magyarországi automata telefonközpont, a Krisztina Távbeszélő Központ
Speciális szám hívása esetén A közérdekű vonalakat, az ún. speciális szolgáltatásokat, kétszámjegyű hívószámmal lehet hívni (01,02, 03,04,05,07,08), amelyek az I. CsV-n és a speciális csoportválasztón (Sp II. CsV) keresztül közvetlenül kapcsolódnak a szolgáltatókhoz. Történeti áttekintés 1928-ban az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaságból a híradástechnikai egység kivált, és az ITT amerikai tőkeérdekeltség leányvállalataként Standard Villamos- sági Rt. név alatt kezdte meg önálló működését; majd a II. világháború után a Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyár nevet viselte. A magyarországi Standard, majd a későbbi BHG a hazai híradástechnikai szükségleteken túl a szomszédos államoknak is gyártott és szerelt fel hírközlési berendezéseket. Hazánkban 7Al-es központokat csak Budapesten létesítettek, a nagyvárosokban, Szegeden és Pécsett 7B, a kisebb városokban 7DU típusú központokat helyeztek üzembe, amelyek első példányát Pápán szerelték fel 1938-ban. Feltétlenül meg kell említeni a forgó mozgású központok családjába tartozó AGF-rendszerű központokat is. Az első Ericsson AGF-központot 1923-ban Hollandiában helyezték üzembe. Hazánkban először 1939-ben Miskolcon üzemelt AGF-központ, amely az 50-es években Egerbe került, ahol egészen az 1980-as évek elejéig üzemelt. A rotary technikában ez a központtípus rendelkezett a legnagyobb (500) ívpontkapacitással, és a dugaszolható gépek alkalmazásával konstrukciós szempontból is korszerű, megbízható megoldásnak számított. Megmentett részei megtalálhatók a Postamúzeum gyűjteményében, reményeink szerint nemsokára a látogatóknak is bemutathatjuk a miskolci Teletárban. A rotary központok történetéhez tartoznak a forgógépes alközpontok is. Az első automata alközpontot a MÁV-nál helyezték üzembe 1910 elején, a Keleti pályaudvaron. Az 1914-es korszerűsítés során az első 19 vonalas központot lecserélték egy 50 vonalas, közvetlen vezérlésű Siemens-központra. Érdekessége ennek a központnak, hogy Föderl- féle, beállítókaros hívóművel szerelt telefonkészülékkel működött, amelynek egy példánya megtalálható a Postamúzeumban. A MÁV 1924-ben további fejlesztést hajtott végre, és saját hálózatában megjelent az első Westem-rendszerű telefonközpont. A 360 vonalas, számtárcsával vezérelhető, EIVRT által gyártott központ kiváló lehetőséget biztosított a posta szakembereinek a rotary technika tanulmányozására, még az 1928-as postai bevezetés előtt. Az automata Rotary 7Al-es telefonközpontok kapcsolási száma 1932-ig csupán öt számjegyű volt, ez korlátozta a bekapcsolható előfizetők számát. Az igények növekedésével át kellett térni a hat számjegyes rendszerre, ami jelentős számkapacitás-bővítést jelentett. A hat számjegyes rendszer bevezetése előtt a telefonközpontokban átalakításokat kellett végrehajtani. Ezzel egyidejűleg az előfizetői vonalak számának növelése érdekében létrehozták az ikermezőt. így a 7 A rendszerű telefonközpont-hálózat számkapacitása 400 000-re nőtt, ezzel a számkapacitással kellett gazdálkodni 1971 -ig. Az 1971 -tői bevezetésre került crossbar rendszerű telefonközpontokkal a számkapacitás jelentősen megnőtt, de az igazi megoldást csak a digitális rendszerű központhálózat hozta meg. A hétszámjegyes rendszerre 1989-ban tértünk át, és ezzel a számkapacitással már hosszú ideig gazdálkodhatunk. A Rotary 7-es rendszercsalád gyártása 1910-ben az USA-ban kezdődött, és a világ sok országában több mint 60 évig tartott. A 7Al-es rendszerű központok gyártását az 1930-as 108
