Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Makkai-Várkonyi Ildikó: Évfordulók nyomában – 50 éves a magyar televíziózás
Az adóállomás építési és szerelési munkálatai a Széchenyi-hegyen 1956 májusától 1957. december végéig tartottak. Az adóépület kivitelezését az Út- és Vasúttervező Vállalat tervei alapján a 23. számú Állami Építőipari Vállalat végezte. „Az építkezést kivitelező vállalat legnagyobb erőfeszítéseire volt szükség ahhoz, hogy az épületnek a műszaki berendezések szereléséhez legszükségesebb helyiségei 1957. július elejére az adóberendezést szállító Német Demokratikus Köztársaságból érkezett szerelőknek rendelkezésére álljanak. ”27 A kép- és hangadó az adóépület hetedik, a 38 m hosszú antennatartó cső végződése pedig a nyolcadik emeletén kaptak helyet. A magyar televíziózás szimbólumává váló adóállomás hivatalos átadására a következő év elején került sor. A nem mindennapi eseményről természetesen az akkori ágazati szakújság, a Szocialista Posta is beszámolt. „1958. február 22-e technikai és kulturális életünknek igen jelentős dátuma. Ezen a napon adta át rendeltetésének Kossá István... közlekedés- és postaügyi miniszter a Széchenyi-hegyi 30 kW-os televízió adót a meghívott vendégek és a sajtó jelenlétében. ”28 A Széchenyi-hegyi adó építési és szerelési munkálatai még be sem fejeződtek, amikor 1957. május 1-jén a Hősök terén zajló események helyszíni közvetítésével kezdetét vette Magyarországon a kísérleti televíziós műsorszórás.29 Ez tehát a magyarországi televíziózás születésnapja, amikor az élő közvetítést egy brit gyártmányú PYE-kocsi segítette.30 „Európa egyik legnagyobb televíziós állomása, a Széchenyi-hegyi 30 kW-os adó - kezdte meg ezzel próbaüzemét A posta jól felkészült erre a nagy eseményre a többi között azzal is, hogy műsorába iktatta a helyszíni közvetítéseket.”31 1957-ben, a kísérleti műsorszórás elindulásával a Magyar Televízió Vállalat szerepe véget is ért. A műsort előállító szervezetek, stúdiók a Magyar Rádió és Televízió Igazgatósághoz, míg a műsort továbbító és sugárzó rendszerek a kiszolgáló személyzettel a Posta Rádió és Televízióműszaki Hivatalhoz kerültek.32 A magyar műsorszóró televíziózás műszaki igazgatója Kerpel Róbert villamosmérnök lett, aki 1985-ig a „nehéz gazdasági-politikai viszonyok között, mindig az élvonalbeli országokból származó - olykor COCOM-listás - technikával tudta ellátni a magyar televízió műszaki apparátusát”.33 1957-ben a magyar televíziózás indulásakor még egy közvetítő kocsi, 3 filmbontó berendezés, 4 kameralánc és 4 mikrohullámú lánc állt a műsorszórás szolgálatában.34 A műsoridő ekkor még heti 8-9 óra volt csupán, de július 2-től heti rendszerességgel megkezdődött a tévéhíradó elődjének tekinthető Képes Híradó sugárzása. 1958. március 1-je újabb cezúra, hiszen ezen a napon ért véget a magyar televíziózás kísérleti korszaka. Az üzemszerű működéstől kezdve a nyilvántartott tévékészülék tulaj27Kalmár János i. m. 1. p. 28Szocialista Posta, 1958, 1-3. szám, 4. p. 29Furkó Zoltán: Háború és béke rádióban és televízióban. Budapest, é. n. Ajtósi Dürer Könyvkiadó, 97. p. 30 „A szakértők egy részének műszaki érvei előtt meghátrál a politikai koncepció, és a második közvetítő kocsit Angliából rendelik meg... A cambridgei Pye cég háború utáni második generációját képviselő autóbuszról van szó, ez 1956 októberére meg is érkezik vasúton a Ferencvárosi rendező pályaudvarra. A forradalmi események miatt átvétele elhúzódik, de szerencsére sérülés nem éri, és még az évben a Szabadság térre kerül. ” Koreny János - Heckenast Gábor - Polgár András: A Magyar Televízió története a kezdetektől napjainkig. Budapest, Ajtósi Dürer Könyvkiadó, é. n. 17 p. (A továbbiakban: Koreny - Heckenast - Polgár i. m.) 31 Kindzierszki Emil: Hogyan történik a televíziós helyszíni közvetítés. Szocialista Posta, 1957, 5-6. szám, 132-133. p. 32Kalmár János i. m. 3. p. 33 Koreny - Heckenast - Polgár i. m. 19. p. 34 Koreny - Heckenast - Polgár i. m. 22. p. 78
