Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Bartók Ibolya: Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között

engedélyezése, az üzletszabályzatok és a Postakezelési Utasítás kiadása, a Magyar Kirá­lyi Posta Országos Betegségi Biztosító Intézetének megszervezése, székházának meg­szerzése, a Magyar Vöröskereszt Erzsébet Kórházának 30 éves bérbevétele, a budafoki szanatórium és számos jóléti intézmény, üdülő-, fürdő- és nyaralóhely létesítése. 1919 és 1925 között a magyar repülés ügyének is ő volt az államtitkári vezetője és irányítója, hiszen akkor annak költségvetése is a postáéba volt beolvasztva. Demény Károly 46 postai szolgálatban eltöltött esztendő után 1928. május 1-jén vonult nyugalomba vezető­társával, Kolossváry Endrével együtt, egy napon. A Magyar Királyi Posta 1928. május l-jével kinevezettúj vezérigazgatója szintén nem volt ismeretlen a postás szakma előtt, hiszen a több idegen nyelvet beszélő, jogász vég­zettségű dr. báró Szalay Gábor" (1878-1956) postai pályafutását 1900-ban a vezérigaz­gatóság nemzetközi ügyosztályán kezdte, amelynek 1919-től, a személyzeti ügyosztály­nak 1925-től, a postai főosztálynak 1926-tól volt a vezetője. Már a kezdeti időkben is számos nemzetközi tárgyaláson képviselte hazánkat, később az Egyetemes Postaegyesü­let értekezletein és kongresszusain vetette latba nyelv- és szaktudását. Csak néhány fon­tosabb nemzetközi eseményt említve: 1920-ban a Párizsban rendezett közlekedési konfe­rencián és a madridi egyetemes postakongresszuson vett részt, 1921-ben Portroséban az utódállamokkal megkötötte a postaegyezményt, 1922-ben pedig a Rómában, illetve Bu­dapesten tartott konferenciákon tárgyalt az utódállamokkal kapcsolatos kérdések rende­zéséről. Egyetemes postakongresszuson 1924-ben Stockholmban, 1929-ben Londonban, 1934-ben Kairóban - utóbbiakon már posta vezérigazgatóként - képviselte eredményesen a Magyar Királyi Postát. S bár kinevezése után az ötéves világháború s az azt követő forradalmak alatt sokat nélkülöző személyzet igényeinek kielégítése, a gazdasági válság következtében lecsökkent forgalom, az ország pénzügyi helyzete miatti fokozott takaré­kosság és elkerülhetetlen szanálás, a gyorsan fejlődő technikai haladás követése igen ne­héz feladatok elé állította az új vezérigazgatót éppúgy, mint az intézmény egész vezetősé­gét, az összefogás, az ésszerű, szakmai ismereteken alapuló vezetésnek köszönhetően a Magyar Királyi Posta tovább fejlődött. Hétévi működése alatt épült a lakihegyi rádióállomás nagy adója, szervezték meg a Budapest II. és a vidéki adóállomásokat. Több kisebb alközpont mellett elkészült a Lipót és a Zugló Távbeszélő Központ és a Posta Központi Járműtelep is. Nevéhez fűződik a 11 11 Dr. báró Szalay Gábor: 1878. augusztus 14-én Budapesten született. A posta szolgálatába a jogi egyetem elvég­zése után, 1900. július 12-én fogalmazóként lépett. Későbbi szakmai sikereihez, vezérigazgatói kinevezéséhez bizonyára hozzájárult az igen magas társadalmi pozíciókat betöltő szülőknek és nagyszülőknek köszönhető sokoldalú képzettsége, illetve az idegen nyelvekben való széles körű jártassága is. Nagyapja, Szalay Ágoston (1811-1877), táblai tanácselnök, történelembúvár, 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, kéziratokból és más történelmi emlékekből álló óriási gyűjteménnyel rendelkezett. Apja, Szalay Imre báró (1846- 1917), muzeológus, iparművészeti író, 1894 és 1916 között a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt, a báróságot 1912-ben kapta. Nagyapja testvére, Szalay László (1813-1864) történetíró, reformpolitikus, 1836-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1838-tól rendes tagja, majd 1861-től főtitkára volt, akinek levelezé­sét 1913-ban dr. báró Szalay Gábor adta ki amellett, hogy számos szakfolyóiratban is rendszeresen publikált. A báró társadalmi téren is élénk tevékenységet folytatott, alapító tagja volt a Magyar Heraldikai Társaságnak, elnöke és örökös tagja számos postai egyesületnek. Érdemes munkásságáért számos elismerésben részesült, a Signum Laudis, a spanyol Katolikus Izabella-rend középkeresztje csillaggal, a svéd Vasa-rend II. osztálya, az egyiptomi Ismail-rend parancsnoki jelvénye, az osztrák Érdemkereszt I. osztályú középkeresztje szalagon és a Magyar Érdemrend II. osztályú középkeresztje csillaggal kitüntetést tudhatta magáénak. 1956. február 15-én, életének 78. évében Bodrogkisfaludon hunyt el, földi maradványait is ott helyezték örök nyugalomra. 103

Next

/
Thumbnails
Contents