Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Bartók Ibolya: Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között
karöltve 1881. július 6-án bekövetkezett haláláig vezette a későbbi országos távírdafőigazgatóságot. A neves fizikusra, aki az elektromos hírszolgálattal elméletben már korábban is sokat foglalkozott, kinevezése után nem kisebb feladat hárult, mint az, hogy az alig 20 éves múltra visszatekintő, így a magyar gyökereket teljesen nélkülöző távírót a magyar érdekeknek megfelelően átalakítsa, továbbá mind személyében, mind szellemében nemzetivé tegye, s olyan színvonalra emelje, hogy az a hazai és a nemzetközi viszonyoknak megfeleljen. Takács a távírós szakszemélyzet pótlására érettségizett fiatalok számára 3 hónapos távírótiszti tanfolyamokat szervezett, illetve tartott, s arról is gondoskodott, hogy a távíró anyag- és gépszükségletét lehetőleg a magyar ipar szolgáltassa. Takács és Gervay javaslata alapján kezdődött el 1877-től a kis postamesteri hivatalok egyesítése az ugyanott működő távírómellékállomásokkal. Takács János a távírdaintézmény élére a fővárosban, illetve a vidéki igazgatóságokon olyan jeles szakembergárdát állított, amelyre mindig bizton számíthatott. Saját helyettese 1872-től Koller Lajos volt, aki munkáját nagyban segítette, s aki a hirtelen bekövetkezett halála után utódjává vált. Országos távírdafőigazgatóvá Koller Lajost 1881. július 14-én nevezték ki, aki a Takács Jánossal megkezdett fejlesztési munkákat folytatta. Gervay Mihály nyugdíjazásával egyidejűleg Baross Gábor miniszter rendeletére Koller Lajos és Heim Péter 1887 tavaszán hozzáfogott a posta és a távírda egyesítéséhez. A munkálatok befejezését követően az egyesített intézmény személyzeti és nemzetközi ügyeinek vezetője Koller Lajos4 (1838-1891) lett, s a Heim Péter vezetése alatt maradó többi posta- és távíróügyeknek államtitkári hatáskörrel felruházott felülvizsgálója, vagyis az egyesített magyar királyi posta- és távíróintézmény legfelsőbb vezetője is. Nem sokkal ez után kezdődött el az 1888-tól 1891 tavaszáig tartó, Heim-féle nagy postai és részben távírói reformmunka, amelyet Koller Lajos tevőlegesen is előmozdított. Baross Gábor 1887-ben a távbeszélőt is egyesítette a postával, s 1888-ban törvény mondta ki, hogy a távírda, távbeszélő és 4 Gödrei és granzowi Koller Lajos: 1838. augusztus 22-én Pesten született. Atyja, Koller Ferenc, Pest város polgármestere és országgyűlési követe, majd a hétszemélyes tábla tagja, Lajos fiát a katonai pályára szánta, s 13 éves korában, 1851-ben a bécsi hadmérnöki akadémiára küldte. A fiút az akadémia, illetve az azt követő törzstiszti tanfolyam elvégzése után, 1857. augusztus 18-án hadmémökkari hadnaggyá nevezték ki, s alig egyévi csapatszolgálat után parancsnoksági segédtisztté. Az 1859-ben megindult olasz hadjáratban főhadnagyként egy tábori távíróosztály parancsnoka volt, 1860-ban a krakkói vár erődítésében vett részt, s 1861-ben a hadmérnöki akadémia tanárjelöltjeként a bécsi műegyetem hallgatója volt. 1862-ben gróf Pálffy Móric altábornagy, Magyarország helytartója mellé rendelték ki szárnysegédnek, 1863-ban a 14. számú huszárezred kapitányává nevezték ki, 1865-ben a helytartóság megszűnésével saját kérelmére visszakerült a hadmérnök- karhoz. Az 1866. évi olasz hadjárat alatt Mantovában a várerődítmények felszerelésében és a biztonsági szolgálat ellátásában vett részt, illetve a várparancsnok bizalma kapcsán fontos vezérkari és egyéb különleges megbízatásokban volt része. Az augusztus 9-én kötött fegyverszünet alatt például Sarolta mexikói császárnét kísérte az olasz táboron keresztül Rómába, aki a pápától férje, Miksa és császársága megmentését remélte. Az október 3-án megkötött béke és Mantova átadása után szolgálattételre Olmützbe helyezték. Koller Lajos ekkor Szalay Máriával, Szalay Péter későbbi elnökigazgató nővérével járt jegyben, a házasságot azonban apósa, Szalay István udvari tanácsos az örökös áthelyezésekkel és költözködésekkel járó katonai pálya elhagyásától tette függővé. így történt, hogy 1867. augusztus 4-én Pápay udvari tanácsos mellé fogalmazóvá, később udvari titkárrá nevezték ki, majd 1872-ben miniszteri osztálytanácsosi kinevezéssel Takács János távírdafőigazgató mellé ügyosztályvezetőnek és Takács helyettesének. Takács János hirtelen halála után, 1881- ben miniszteri tanácsossá és a magyar távíró országos főigazgatójává, 1887-ben az egyesített posta és távírda első vezetőjévé nevezték ki. Pályafutása alatt számos nemzetközi távíróértekezleten és konferencián - 1875- ben Szentpéterváron, 1879-ben Londonban, 1885-ben Berlinben, 1890-ben Párizsban - képviselte hazánkat, utóbbin az értekezlet szövegező bizottságának elnökeként. Érdemei elismeréséül 1875-ben a Vaskoronarend III. osztálya kitüntetésben részesült. Pályája csúcsán, életének 54. évében, 1891. december 31-én Budapesten hunyt el, sírjának felkutatása folyamatban van. 94
