Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Bartók Ibolya: Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között
Bartók Ibolya Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között Mivel az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetség határozatai országunkat továbbra is gyámság alatt tartották, az 1867. évi kiegyezés nem hozta meg az amúgy is a közös egyetértéssel intézendő ügyek közé sorolt Magyar Királyi Posta teljes önállóságát. Mégis a korra jellemző nagyarányú forgalomnövekedés, az ipari fellendülés, a vasút térhódítása, a távíró, a bélyeg megjelenése Magyarország önálló államiságának visszaállításával az ország óriási gazdasági és kulturális fejlődését indította el, s egyidejűleg egy jól szervezett postaintézmény létrejöttéhez vezetett, amely lassanként a teljes önállóságát is kivívta. A kiegyezés után a magyar kormányra a postaintézmény vonatkozásában is óriási feladatok hárultak, legelsősorban az elnémetesedett szolgálat nemzetivé tétele, az elhanyagolt postahálózat és közutak fejlesztése, az új központot jelentő Budapest felé irányítása, illetve a korszerű berendezések biztosítása várt sürgős megoldásra. Gorove István földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter (1867-1870) felhívása a magyarországi és erdélyi posták és távírdák igazgatásának átvételéről 1867. május 1-jén jelent meg a Postai Rendeletek Tára első számában, amely folyóirat többször módosított, ma Postaügyi Értesítő címmel ismerteti a szakmatörténet eseményeit. A miniszter a postaszakosztály megszervezésével május 4-én Gervay Mihályt1 (1819-1896) bízta meg, aki miniszteri tanácsosként, illetve országos postafőigazgatóként 20 éven keresztül vezette a magyar postát. Az utókor által az önálló magyar posta megteremtőjének is nevezett kitűnő szakember a kiegyezés szellemében, de a kötöttségek korlátain belül hajtotta végre a magyar posta külső és belső elkülönítését. Kiváló szervezőkészségéről tanúságot téve már az intézmény belső berendezésének elkezdésekor a posta és a távíró egyesítését javasolta, amire azonban csak nyugalomba vonulása után, Baross Gábor1 2 minisztersége alatt (1886-1892) kerülhetett sor. Gervay Mihály hosszú vezetői pályafutása alatt több országos és nemzetközi jelentőségű, a postaintézmény sorsát befolyásoló fejlesztésben vett részt. Az 1869. október 1-jén forgalomba hozott új küldeményfajta, az általános forgalmi levelezőlap alacsony, 2 krajcáros díjtételét is az ő javaslatára fogadták el. 1870-ben távírda mellékállomás vezetői minőségben megengedték a nők alkalmazását, majd arról is rendelet jelent meg, hogy kisebb forgalmú, nem kincstári hivataloknál a postamester családjához tartozó, kellően képzett nők a postaszolgálatban alkalmazhatók, s kiadói vizsgát is tehetnek. 1872-ben a nők alkalmazását a távírdaállomásokon is miniszteri rendelet szabályozta. 1 Gervay Mihály: 1819.december 15-én Pozsonyban született,ahol tanulmányainak befejezése után 1838-ban lépett a posta szolgálatába. 1843-tól Pesten, 1846-tól Bécsben a főpostánál, 1849-től Sopronban, 1851-től ismét Pesten teljesített szolgálatot. 1855-ben postaigazgatóvá nevezték ki, s a nagyváradi kerület vezetésével bízták meg, amelynek élén rövid nagyszebeni megszakítással 1867-ig, országos postafőigazgatói kinevezéséig állott. Tagja és helyettes elnöke volt a postatakarékpénztári tanácsnak és alelnöke a Magyar Földrajzi Társulatnak. Pályafutása alatt számos külföldi elismerésben is részesült, érdemeiért a Francia Becsületrend, a bajor Szent Mihály-rend középkeresztje, a porosz Koronarend csillagos középkeresztje, a portugál Krisztus-rend nagykeresztje kitüntetéssel jutalmazták. 1896. április 15-én Budapesten hunyt el, hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra (33/1-1-30/31.). 2 Baross Gábor (1848-1892): közmunka- és közlekedésügyi (1886-1889), majd kereskedelemügyi miniszter (1889-1892). 89
