Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Jakab László: Távközlés-történeti látványtár Miskolcon
helyezésének lehetősége is felmerült. Az ehhez szükséges —48 V és ±60 V egyenfeszült- ség előállításához szerencsére találtunk olyan egyenirányítókat, amelyeket működőképessé tudtunk tenni. A —48 V-ot az 1990-es években gyártott, kapcsolóüzemű Ericsson egyenirányító, a ±60 V-ot a Híradótechnikai Vállalat által a 70-es években gyártott VST típusú tirisztoros egyenirányítók biztosítják. Az üzembe helyezések során a következő távközlési berendezéseket sikerült életre kelteni: LB 12/60-as helyi telepes manuális telefonközpont, CB 20/120-as központi telepes távbeszélőközpont, 7A2 típusú forgógépes központmodell, ARK 511 crossbar-központ, AR vizsgálókocsi, CLTR exchange tester. Az alközpontok közül a következő típusokat tettük üzemképessé: ST V/25, STB V/25, STB III/10, STB II/6, RA 8, RA 15, RA 24, RX 2/6, RX 15, RX VI/30; továbbá PCM- kereteket, egy ML-3 mikrofilmolvasót, végül több LB és CB telefonkészüléket, amelyekre a telefonközpontok működésének bemutatásához volt szükség. A központok típusának, illetve korának megfelelő működőképes készülékek kiválogatása, az egyes központok javítása is időigényes feladat volt. Dokumentáció sem minden esetben állt rendelkezésre, így a szakembereknek régi ismereteikre támaszkodva kellett megoldani a problémákat. Az eddig felsorolt üzemképes berendezéseken kívül további központok bekapcsolását is tervezzük. Ilyenek az ARF központ (részlegesen) és néhány elektronikus központ, például a QA sorozat elektronikus távbeszélőközpontjai és az ER 128 típusú, hazai fejlesztésű, tároltprogram-vezérlésű távbeszélőközpont. Üzemelő távírótechnika a TW 55 távgépíróközpont 2 db távgépíróval és hívóegységekkel. A távgépíró-berendezéseket a terem fő folyosóján mutatjuk be, ahol hangosan zakatolva továbbítják a látogatók által begépelt táviratot egyik készülékről a másikra. A megnyitót követően üzembe helyezett TW 55 típusú távíróközpont lehetővé teszi, hogy a megfelelő hívószám tárcsázását követően a távgépírók összekapcsolása is a saját központjukon keresztül, automatikusan történhessen meg. Az átvitel-technikai berendezések (MOB, RMB, EMB, VE, LVK) üzembe helyezési munkáit miskolci szakemberek végezték. A berendezések működés közben történő bemutatásával a látogatók jobban megérthetik a nagy távolságú beszédátvitel technikáját. Az átvitel-technikai keretsor után már olyan tárgyak bemutatása következik, amelyek nem üzemelnek. Az egymás mellett sorakozó, különböző típusú egyenirányítók között megtalálhatók a kezdeti transzduktoros, tirisztoros és az utóbbi évek korszerű kapcsolóüzemű, tranzisztoros berendezései is. A legrégebbi áramellátó egység a sor elején látható márványtáblás gerjesztés-kapcsoló, amelyet az 1900-as évek elején használt forgógépes áramátalakítóknál alkalmaztak. Az áramellátó sor végén elhelyezett üvegedényes ólomakkumulátorokat a villamos energia tárolására használták. Megjegyzendő, hogy még ma is ólomakkumulátorokat használunk erre a célra, csak a kivitelezésük korszerűbb, a működés alapelve a régivel azonos. Ezt követően különféle típusú távbeszélőkezelő-asztalokat, valamint asztalba épített távgépíró-berendezéseket mutatunk be. Az utolsó sorban speciális asztalokba beépített főnök-titkári telefonalközpontok, illetve elektronikus alközpontok és azok rendszertelefonjai láthatók. Végül két üvegvitrinben mobiltelefonokat mutatunk be a kezdetektől napjainkig, vagyis az Ericsson Hotline táskatelefontól a Nokia kommunikátorig. A terem hátsó részén felállított állványokra a műszaki dokumentációk kerültek, amelyek nagy része korábban dobozokban és zsákokban a Gyáli úti raktárban hevert. Az egyes készülékek, központok leírásai lehetővé teszik a kutatói munkát, megkönnyítik a látványraktárban bemutatott működő berendezések karbantartását, javítását. A dokumen44
