Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Hajdú József: A budai postapalota

épületrészt október 1-jén kellett volna szerelésre átadni, ami azonban nem sikerült határidőre. A cég vakolt falakat, padlóburkolatot és működő fűtést kért a szerelés kezdetére, de ez még egy hónap csúszással sem készült el, így november 1 -jén a durva szerelést kályhafűtés mellett voltak kénytelenek elkezdeni. Az első épületrész átadását 1925. május 1-jére tervezték, és ezt a határidőt tudták is tartani. Június végére pedig már a második ütemben épült rész is elérte a falegyen állapotot, s ismét engedélyeztek bokrétapénzt, 30 millió korona értékben. Még májusban döntöttek a homlokzati címerről is, amely Nádler Róbert műegyetemi tanár tervei szerint üvegmozaikból készült. Közben némi csúszással elkezdődtek a garázs földmunkái is.

A Postaházak Építési Bizottsága 62 alkalommal foglalkozott ülésein e nagyszabású építkezés ügyeivel, mígnem 1926. március 13-i ülését már az elkészült épületben tarthatta. Ekkor foglalkoztak az utcasarok szobrászati kialakításával és az előcsarnok kiképzésével is. Az előbbire Bory Jenő Földgömb című munkáját fogadták el, míg az utóbbira Dankó József tervét tartották a legsikerültebbnek. 1926 nyarán a postahivatal bútorairól és belső kiképzéséről döntöttek. A hivatalos jegyzőkönyvek tanúsága szerint az épület első fele 1925-ben, míg a második ütem 1926-ban készült el véglegesen. S hogy milyen is lett az új épület, erre vonatkozóan álljon itt Bene Antalnak, a vezérigazgatóság építészének szakszerű leírása 1925-ből.

„A »Budai Postapalota« alaprajzilag a legegyszerűbb elrendezést mutatja: egy nagy központi udvart kettős traktusos szárnyak vesznek körül, a pincén kívül kilenc emeletsorban, a pince a Várfok utcai részen kétemeletes. Az épület lényegét vasbetonváz képezi, s csak a kitöltő falazat van téglából. Ezzel elérte a tervező, hogy minimális konstrukciós méretek mellett nagyobb hasznos terület álljon rendelkezésre. A lapos tetőket vörösrézzel fedik le, ami ugyan a legdrágább fedőanyag, de tatarozást egyáltalán nem igényel, s így a fenntartási költségek elmaradnak, 5 ezáltal tetemes megtakarítás érhető el. Az épület ajtajai és ablakai majdnem mind egyforma méretűek és kiképzésűek, ami a tömeggyártást rendkívül megkönnyíti... A jelen esetben minden felesleges költségtől tartózkodni kellett, az építész dicséretes önfegyelmet tanúsított, talán jobb meggyőződésének ellenére is, amikor a legprimitívebb és legpuritánabb eszközökkel igyekezett csak hatni. Erőteljes nyers kőburkolat emelkedik az épület második emeletéig, s ebből karcsú nyerstégla lizénák szökkennek a magasba, igénytelen faragott kő fedőlapjukig, a homlokzat lezárását pedig minden erőteljes főpárkány mellőzésével egy koronázó pártadísz látja el, amely a legegyszerűbb elemekből (körpillér és félkör) áll. A homlokzat kiképzésénél tanúsított mérséklés azonban nem vonatkozik a kivitelre, mert azt a legjobb anyagból, a legjobb munkával egy lelkiismeretes szakképzett cég végzi.

Bene Antal idézett írásában a budai postapalotán kívül foglalkozik még az Egressy úti központi járműtelep és a Gyáli úti központi anyagraktár építkezésével is, majd végül az alábbi következtetésre jut: „Az olvasó az eddigi ismertetésből képet alkothatott magának arról a számottevő építési tevékenységről, amelyet a m. kir. posta a mai kétségbeejtő pangás dacára kifejtett, seza kép annál imponálóbb, ha elgondoljuk, hogy az építkezésekhez szükséges milliárdokat a posta nem állami szubvenció vagy kölcsön útján, hanem a saját

1 Bene Antal: A m. kir. posta építkezései a világháború és a forradalom után. Posta- és Távíróévkönyv az 1925. évre. Budapest, 1924, Országos Központi Községi Nyomda Részvénytársaság, 83. p.

208