Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Szabó Jenő: Az ismeretlen Nagymánya-tévnyomat
szövetséget azzal értesítenők, hogy az érdeklődők szabályszerű ajánlatot adnának be. Elfogadható árajánlatok esetén a bélyegeket a legtöbbet ígérőknek adnánk el. E javaslatunk elfogadása esetén az 5 darab bélyeget a Bélyegmúzeum készletéből szabályszerű okiratokkal a bélyegértékesítő iroda készletébe vétetnők át, és mint forgalomból kivont bélyegeket kezelve, az értük befolyó összeg egyharmad részét postás személyzeti jóléti célokra fordíthatnák. ” A következő irat 1940. november 27-én született. Ebből a jelentésből kiviláglik, hogy a korábbi tervek csak tervek maradtak, a tévnyomatok egy részének értékesítéséről újra csak javaslatot fogalmazott az ügyosztály. „A bélyegek elárusítása a Postatakarékpénztár által rendezett aukciókon is lehetséges volna. Ezzel kapcsolatban azonban felmerül a kérdés, hogy kívánatos-e, hogy a posta, mint állami szerv, ilyen értékesítési módot válasszon? Emellett a postatakarékpénztári aukción történő értékesítés - a Postatakarékpénztárnak járó jutalék összegével-drágítja a bélyegeket. (A Postatakarékpénztár az eladási ár után 10%-ot számít.) Az értékesítés módjára vonatkozóan döntést kérünk. ” Az utolsó irat, amely a Nagymánya- tévnyomattal foglalkozik, 1941. december 16-án íródott. Dr. Merza Gyula jelentéséből kiviláglik, további licit zajlott a bélyegkereskedők és a posta között, de még eddig az időpontig sem történt semmilyen érdemi lépés az értékesítésre. „Schatz Tivadar nagykereskedő a bélyegértékesítő irodához intézett, idecsatoltan bemutatott levelében a felülnyomás nélkül maradt »Hazatérés 1938« szövegű felülnyomásra kiadni szándékolt 70 filléres bélyegre újabb ajánlatot tesz. Ajánlata szerint egy 1-es darabot és egy négyes tömböt összesen 12 500 pengőért vásárolna meg, és ajánlatára választ kér. Csatoltan bemutatjuk a folyó év júniusában tett ajánlatára vonatkozó jelentésünket, amelyre akkor a döntés az volt, hogy »egyelőre nem adjuk el«. Az ajánlatra tisztelettel döntést kérünk. ” Ajelentésben említett dokumentumok egyikét sem találtuk meg mind ez ideig. A jelentésen azonban egyelőre azonosítatlan személytől származó ceruzás széljegyzet olvasható: „20 db-ot eladunk’’, alatta „12-t nem adunk el”. E megjegyzés újabb kérdést vet föl: 20+12=32. A posta pedig ekkor csak 31 bélyeg birtokában volt. Persze, ha a biztos tudomással a Bélyegmúzeumban őrzött enyingi szállítólevelet is hozzászámítjuk, akkor valóban 32. 183 A Bélyegmúzeumban őrzött enyingi szállítólevél elő- és hátoldala
