Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Szabó Jenő: Az ismeretlen Nagymánya-tévnyomat
A nyomda ördöge és a történelem A Magyar Királyi Posta első lépése a területi revízió megörökítésére már a tényleges politikai döntés előtt megtörtént. Az 1938. szeptember végén lezajlott müncheni konferencia, amelyen Csehszlovákia feldarabolásának első mozzanatairól hoztak döntést az európai nagyhatalmak, megnyitotta az esélyt Magyarország számára is a területi revízióra. A diplomáciai tárgyalások biztató alakulásának hatására már októberben jelezte a posta az Állami Nyomdának, hogy felülnyomott bélyeggel kíván megemlékezni a küszöbön álló s a nemzet számára örömteli eseményről. Október 31-én már a példányszámról is megállapodott a két állami intézmény, annyira nyilvánvalónak látszott, hogy a tárgyalások kimenetele nem lehet más, mint bizonyos területek visszatérése az anyaországhoz. A következő utasítás pedig már a Belvedere palotában aláírt egyezmény másnapján, november 3-án napvilágot látott. Eszerint a nagyobb városok postahivatalai a helységnév mellett a Hazatért 1938 feliratú bélyegzőt használják december 10-ig. A Rendeletek Tára november 14-i dátummal felsorolt, és aznap a magyar posta fennhatósága alá visszavett hivatalok között említi a nagymányait. A Bars vármegyében, a verebélyi járásban található Nagymánya község postája november 14. és 19. között a 134-es számú pótkeletbélyegzőt használta, amíg saját, magyar nyelvűt nem kapott. Eközben az Állami Nyomdában megtették az előkészületeket a Légrády Sándor által tervezett Szent István-bélyegsor két címletének átdolgozására. A 70 filléres címlet színét olajzöldről barnára, a szegélyén kékről szürkészöldre módosították. A felülnyomás sötétvörös színt kapott, amelynek eredeti grafikáját - a rajta látható saját kezű feljegyzésből tudjuk - november 3-án készítette el a művész. A bélyeget 200-as ívekben nyomták, de a postákra már 100-as ívekben szállították ki. A vízjele és a fogazása is azonos a Szent István-soréval, vagyis IX. vízjelű papírra nyomták, és 12-es fésűs fogazást alkalmaztak. A papír minősége azonban különbözik. A Szent István-sor XXXIV. számú, a Hazatérés III. számú papírból készült. A legyártott és a nyomda által forgalomképes minőségűnek ítélt bélyegek példányszáma 1 496 313 db volt. Forgalomba 1 401 130 db került, később - 1939. szeptember 30-án a postapalota kazánházában - 95 183 darabot megsemmisítettek. A december elsejei forgalomba bocsátásról a Rendeletek Tára (1938,47. szám) november 16-án intézkedett. A posták azonban már november folyamán megkapták az új bélyeget, amely - nyilván a honfiúi lelkesedéstől is vezérelve - annyira kelendő volt, hogy a vezérigazgatóság 25-én kénytelen volt központi körözvényt intézni a hivatalokhoz, ne árusítsák azt a rendeletben előírt december elseje előtt. Ezzel összhangban december 5-én a Rendeletek Tára (1938,50. szám) azzal az utasítással látta el elsősorban a felszabadult területek posa m 19 38 A Szent István-sor 70 filléres darabjából átdolgozott, felülnyomott Hazatérés-bélyeg és a szerves részét képező felülnyomás grafikája 111
