Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Bartók Ibolya: Nagy elődeink: Dr. Hennyey Vilmos
kitüntetésben részesült.58 Ezzel szemben az apa, id. Hager Vilmos (1938-?) nevét már nem csak a Postai Rendeletek Tárában, hanem a Közlekedési szaknaptár 1897 és 1907 közötti köteteiben is felleljük. Ő előbb az udvari, azaz a pozsonyi városi posta-, távírda- és távbeszélőhivatal, majd a budapest-vári posta- és távírdahivatal vezetője volt. Arendeletek szerint Hager Vilmos postafelügyelőt 1886-ban59 a pozsonyi postahivatalhoz II. osztályú postahivatali főnökké, 1893-ban60 az akkori posta- és távírdafőtisztet II. fizetési fokozatba tartozó posta- és távírdafelügyelővé nevezték ki. 1894-ben61 posta- és távírdatanácsosi címmel és jelleggel ruházták fel, majd 1896-ban62 posta- és távírdafőfelügyelővé nevezték ki. 1897-ben63 - postai szolgálatának éppen 40. évében64 - Pozsonyról Budapestre helyezték, s a budapest-vári posta- és távírdahivatal vezetésével bízták meg, ahonnan 1907-ben65 vonult nyugalomba, összesen 50 évi postai szolgálat után.66 Megjegyzendő még, hogy id. Hager Vilmos posta- és távírdatanácsosi címmel és jelleggel felruházott főfelügyelőt sokévi buzgó szolgálata elismeréséül 1904. szeptember 1-jén a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.67 A fentiekben leírtak összegzéseként megállapítható, hogy dr. Hennyey Vilmos egyenes ágú felmenői is páratlanul szívós fizikai szervezettel rendelkeztek, hisz nem kis teljesítményként nagyapja 47, apja pedig 50 évig szolgálta példamutatóan a magyar postaintézetet.68 Dr. Hennyey Vilmos családja Dr. Hennyey Vilmos (1864—1950) az 1890-es évek végén, 1896 és 1899 között feleségül vette Förster Irént (7-1950), Förster Nándor69 gyárigazgató lányát. Életük végéig tartó boldog házasságukból három leánygyermek született. Elsőként egy ikerpár. Közülük 58 Postai Rendeletek Tára, 1877. április 14. 8. szám, 42. p. A szerző nélküli vezércikk szerint Hager Mihály 53 évet dolgozott a posta szolgálatában, a rendelet alapján 47 évet, és nem postatiszt, hanem postalevélhordó volt. 39Postai Rendeletek Tára, 1886. augusztus 30. 40. szám, 285. p. 60Posta és Távírda Rendeletek Tára. Postai és Távírdái Közlemények az 1893. évi 24. számhoz, 47. p. 61 Posta és Távírda Rendeletek Tára. Postai és Távírdái Közlemények az 1894. évi 4. számhoz, 9. p. 61 Posta és Távírda Rendeletek Tára. Postai és Távírdái Közlemények az 1896. évi 27. számhoz, 63. p. 63Posta és Távírda Rendeletek Tára. Postai és Távírdái Közlemények az 1897. évi 23. számhoz, 77. p. 64 Közlekedési szaknaptár az 1897. évre. Budapest, 1896, Belvárosi Könyvnyomda, 31. p. 65Posta és Távírda Rendeletek Tára, 1907. szeptember 18. 40. szám, 339. p. “Az idézett vezércikkel ellentétben id. Hager Vilmos nem 56, hanem 50 évi postai szolgálat után vonult nyugalomba, ezt a jelzett közlekedési szaknaptárok egybevágó adatai is bizonyítják, miszerint a posta szolgálatába általunk ismeretlen helyen 1857-ben lépett, esküt 1857. július 3-án tett. Az ismeretlen hely talán Bécs, ahol 1864-ben Vilmos fia megszületett, s ahol a dédunoka, Homung Zsuzsanna emlékei szerint nyugalomba vonulása után élt. 61 Posta és Távírda Rendeletek Tára, 1904. október 6. 38. szám, 274. p. 68 Az 50 évi postai szolgálatot minden kétséget kizáróan egy 1907-ben megjelent közlemény támasztja alá. Az id. Hager Vilmos félévszázados jubileumát méltató írásból a fentiek kiegészítéseként azt is megtudjuk, hogy 1857-ben a pozsonyi főreáliskola elvégzése után lépett a posta szolgálatába. Az eskü letétele után Nagyváradra, majd Bécsbe helyezték, ahol 1862-ben a Magyarországon berendezett első mozgópostához osztották be. 1867-ben Pestre jött, ahol tapasztalatait a magyarországi mozgóposták berendezése terén kamatoztatta. 1869-ben ellenőrnek, 1870-ben gondnoknak, illetve a „Pest délkeleti vaspályái kocsiposta átrovatoló hivatalának" vezetőjévé nevezték ki. Innen került 1886-ban Pozsonyba, majd 1897-ben újra Budapestre. A posta, 1907,22. szám, 3-4. p. 69 Förster Nándor (1852-1935?) gyárigazgató: Zürichben folytatott tanulmányai után, 1873-ban a Magyar Királyi Államvasutak szolgálatába lépett, majd 1890 és 1898 között a budapesti Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának és az ezzel egybeolvasztott diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélgyár igazgatója volt. Az ő vezetése alatt fejlődött fontos iparággá Diósgyőrön az alakos acélöntés. Az 1890-ben alakult Budapesti Gépgyárak és Gépgyárigazgatók Klubjának, a későbbi Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének elnökeként a társadalmi életben is aktív részt vállalt. Nevét a budapesti Szabadság híd egyik emléktáblája is őrzi. Érdemei elismeréséül 1893-ban a Vaskoronarend III. osztálya kitüntetésben részesült, 1906-ban pedig magyar nemességet kapott. 168
