Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Bartók Ibolya: Nagy elődeink: Dr. Hennyey Vilmos

posta- és távírdafelügyelőt a posta, távírda és távbeszélő jog- és törvényisme rendes tanárául 1890-ben nevezték ki.19

Sikeres és eredményekben gazdag pályája során számos nemzetközi kiküldetésben is része volt. 1891-ben Münchenben a m agyar-os ztrák-német kocsipostai értekezleten vett részt, 1893-ban Demény Károllyal a chicagói világkiállítás magyar delegátusa volt. 1895-ben a millenniumi kiállítás kapcsán a bécsi Postamúzeum tanulmányozását kapta feladatul.20 1896-ban a Budapesten megrendezett Nemzetközi Távírdaértekezlet első titkára volt. Szalay Péter elnökigazgatóval 1897-ben az Egyetemes Postaegyesület Washingtonban tartott kongresszusán képviselte hazánkat21, 1898-ban pedig Szentpéterváron22 az orosz- osztrák-magyar-német postaszerződés aláírása alkalmából tartott értekezleten. 1903-ban a londoni, 1906-ban a berlini, 1908-ban a lisszaboni távírókongresszuson vett részt. S időközben Bregenzben Svájccal, Bécsben Montenegróval, Czemovitzban Romániával kötötte meg az újabb postaszerződéseket. A Szerbiával kötött postaszerződés is az ő nevéhez fűződik, s 1907-ben - amikor Szalay Péterrel Szerbiában, Bulgáriában és Törökországban járt - az ő közreműködésének eredménye volt a közvetlen Budapest-Konstanti- nápoly távíróvezeték kieszközlése is.23 A háború alatt, 1915-ben a főhadiszálláson, 1917-ben az orosz békekötés alkalmából Szentpéterváron járt kiküldetésben.24 A nemzetközi ügyosztály vezetőjeként 1919-ig közel két évtizeden keresztül volt állandó, a magyar posta függetlenségét is érvényesíteni tudó delegátusa a posta-, távíró-, távbeszélő- és rádiókongresszusoknak, aláírója a külföldi államokkal kötött szerződéseknek. Hatékony munkásságáért számos külföldi kitüntetésben is részesült.

Amint az előzőekből is kitűnik, dr. Hennyey Vilmos legendás kongresszusi működése 1896-ban Budapesten kezdődött, amikor szervező- és egyéb főtitkári munkája mellett hat héten keresztül a világ minden tájáról egybegyűlt kongresszusi tagok kényes igényű szórakoztatásáról is gondoskodott. Saját bevallása szerint ez idő alatt csupán napi négy órát aludt, fáradalmai azonban a külföldiekkel megpecsételt baráti viszonyt is biztosították számára, ami bizonyára hozzájárult a későbbi kongresszusokon elért eredményeihez. Hennyeyben a külföldi delegátusok méltó ellenfelet tisztelhettek. Amikor a lisszaboni

19Posta és Távírda Rendeletek Tára, 1890. szeptember 18. 52. szám, 270. p.

20Dr. Hennyey Vilmost a millenniumi kiállítás szervezőbizottsága 1895-ben a bécsi Postamúzeum tanulmányozására, a magyar posta múltjával is kapcsolatba hozható történeti anyag felkutatására küldte ki. Ilyen anyagot ugyan nem talált, de tapasztalatai alapján arra kérte Dániel Ernő minisztert, hogy a millenniumi kiállításra összegyűjtendő anyag felhasználásával létesítsen Postamúzeumot. Javasolta, hogy a Nemzeti Múzeum és az Országos Levéltár anyagából a kiállításra kérjék kölcsön a posta okiratos emlékeit, az intézményen belüli gyűjtés eredményesebbé tétele érdekében pedig a tisztviselők a helyszínen kutassák fel a muzeális értékű anyagot. Jelentése meghallgatásra talált, a kiállítási anyag széles körű gyűjtését miniszteri rendeletben szabályozták.

21S hazánk mellett Szerbiát is, tudjuk meg a napi sajtó Érdekes audiencia című híradásából: „Szalay Pétert, a magyar posta és távírda elnökigazgatóját és dr. Hennyey Vilmos posta- és távírdatanácsost a szerb király a napokban kihallgatáson fogadja. Az uraknak érdekes beszámolnivalójuk lesz. A nyáron ugyanis Washingtonban a postai kongresszuson Szerbiát is képviselték. Erre való tekintettel referálnak Sándor királynak. ” Országos Hírlap, 1897. december 28. 7. p.

22 A Szentpéterváron 1898. március 28. és április 1. között megtartott értekezleten aláírt új szerződést, illetve az érintett országok képviselőinek nevét Új postaszerződés Oroszországgal cím alatt a korabeli sajtó is részletesen ismerteti. Országos Hírlap, 1898. április 10. 12. p.

23Ferenczi Pál - Horváth József (szerk.): Közlekedési Szaknaptár az 1911. évre. A magyar posta vezérférfiai. Dr. hennyei Hennyey Vilmos. Budapest, 1910, Schmelcz és Misner Könyvnyomdája, 18. p.

24 Pap Lajos (szerk.): A magyar posta monográfiája. 1. Életrajzok. II. Hennyey Vilmos: „A magyar posta története” című könyve. Budapest, 1939, Fráter és Társa Könyvnyomda, 221. p.

159