Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Kovács Adrienn: Hermész

Az eposzi leírásokban és a további történetekben is ebben az alakjában jelenik meg nekünk. Mikor az istenség feladatot teljesítve és emberi alakot öltve alászáll, mindig külön említést kapnak Hermész attribútumai, jellegzetes kísérőjegyei is: az aranypálca - „ varázslók és halottlátók pálcája ”58 - vagy más ábrázolásban a kígyós hímöki pálca, az utazók köpenye, a szárnyas saruk és a szárnyakkal díszített kerek kalap, a petaszosz. Más megjelenítésben, kezében tarthat pálca helyett lírát, más néven khitarát. A későbbi római Merkúr- alakban olyannyira hangsúlyossá vált a kereskedők és a gazdagság védőszentjeként való ábrázolás, hogy gyakran jelenítették meg kezében pénzes erszényt vagy bőségszarut tartva. Ez sajátosan latin felfogás, mivel a hellén emlékeken ilyen ábrázolásnak nincs nyoma. Ellenben a görög vázaképeken - Argosz-ölőként megörökítve - gyakran ábrázolják Hermészt kezében a titáni gyilkos fegyverrel. Későbbi festményeken inkább a véres tett előtti mozzanatot emelik ki, mikor Hermész pásztorfiúként ül Argosz mellett másik kedvenc hangszerén, a furulyán játszva, bár kétségtelen, hogy ez a jelenet is meglehetősen vészjósló.

Az ókori Hermész-ábrázolások elsődleges forrásai minden bizonnyal a néphitben élő Hermész-kép és a homéroszi művek szemléletes leírásai voltak. A különféle Hermész- alakokat a mitológiai történeteket megörökítő vázaképek, valamint az eredetiben vagy másolatban ránk maradt szobrok őrizték meg az utókornak. A mai ember számára a 4-5. századi szobrászok munkái alapján leginkább a klasszikus antik hagyományból ismert Hermész-kép lehet ismerős: az antik szépségideáinak megfelelő makulátlan, atletikus alkatú ifjú. Többnyire Árkádia ifjú pásztoraként vagy fenségesebb, isteni hímöki alakjában idézték meg. Ez utóbbit kétségkívül Homérosz ihlette, aki az isten útra kelésének legszebb és legszemléletesebb leírását adja az Odüsszeia ötödik énekében:

Szólt; s Argosz megölője, a hírnök, nem maradott rest.

Mert gyönyörű saruját sebesen talpára csatolta, ambrosziás, aranyos saruját, mely a tengeri úton és a hatalmas földön vitte a szélfuvalattal.

Fogta a pálcáját, mellyel megigézi halandók közt, akinek csak akarja, szemét, vagy szűnteti álmát: ezt markolva röpült tova Argosz erős megölője.

Píerián áthágva csapott le a vízre a légből: s úgy suhogott a habok hegyiben tova, mint a sirály, ha által a meddő sós víz sok félelmetes öblén halra vadászva, tömött szárnyát megmártja a vízben: torlódó habon át ugyanígy utazott tova Hermész.59

A korábban említett Hermész-himnuszból tudjuk, hogy az aranypálcát Apollón adta a gyermek istennek cserébe a furulyáért. Ez a pálca Hermész lélekvezető, alvilági követ és álomadó-áloműző szerepéhez kapcsolódó attribútum. A számunkra talán ismerősebb kígyós bot Hermész hímöki szerepéhez kötődik, amelynek keletkezésére többféle mitológiai történet is magyarázatot ad. Az egyik szerint Zeusz és Rhea60 egy vitájuk során

58Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 91. p.

39 Homérosz: Odüsszeia. Ötödik ének. Odüsszeusz tutaja. 43-54. sor.

60Rhea az istenek titáni ősanyjaként ismert ég- és földistennő. Korábbi mítoszokban Gaiával azonosították.

143