Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Kovács Adrienn: Hermész
nyelv és a betűk feltalálójának. A nyelv szintén egy közvetítő eszköz: megvilágít, kifejez és értelmet ad vagy elhomályosít, félrevezet és összezavar - akárcsak maga a ravaszlelkű szónok és hírnök istenség. Apollón megjelenése és számonkérése sem riasztja meg, a gyermekkülsejű Hermész nem vallja be a csínyt, mire ügyét egyenesen Zeusz elé viszi Apollón, hisz az olümposziak ura az égből mindennek szemtanúja volt. Hermész azonban a szónoklat, a kimagyarázás - a hamis esküdözés és a hazugság - mestereként még a nagy Zeusz előtt is szemérmetlenül tagad és tettet. A vita hevében azonban a három isten hangját egyszer csak megtöri egy lágy dallam. Hermész kezd játszani egy dalt új hangszerén, a lírán. Apollón - a költészet és a zene szerelmese - azonnal rabja lesz az édes hangnak, szíve teljesen meglágyul, és cserét ajánl a kis csínytevőnek. Hermésznek adja egész csordáját cserébe a hangszerért. így lett Apollón a líra, a költészet mestere, Hermész pedig a csordák és gulyák védője. Hermész később is kamatoztatta jó üzleti érzékét. Ifjú pásztorként ugyanis - unaloműző gyanánt - később a furulyát is feltalálta, és csodálatos hangjával ismét elbűvölte Apollónt. A múzsák vezetője így újra cserét ajánlott Hermésznek. A leleményes és talpraesett ifjú isten ekképp kapta meg Apollón varázserejű aranypálcáját, amely ezután Hermész elválaszthatatlan kísérőjévé és attribútumává vált. A zenész és művészetpártoló Apollón és az ifjú Hermész ezzel végérvényesen megpecsételték barátságukat. Vizsgáljuk meg azonban kicsit alaposabban ezt a cserét. Hermész meglopja Apollónt, de Apollónt mégse éri kár, ugyanis ennek köszönhetően nyeri a lantot és egy rokonlelket, Hermészt magát - habár szférájuk sok tekintetben teljesen ellentétes. A véletlen megtalálása valamilyen tárgynak, kincsnek, élőlénynek önmagában még nem hermészi. De a mód, ahogy a dolgokat hatalmába keríti, teljesen sajátos, egyedül Hermészre jellemző. Azt látjuk ugyanis, hogy „általa minden talált dolog jobb célra eltulajdonítottá válik” ,43 Érdekes adalék, hogy a görögöknek külön szavuk is volt a szerencsés találásra: hermaion, amelynek jelentése körülírva: a tárgy vagy egyéb attól fogva Hermészhez tartozik. A dolgok hermészi eltulajdonítása, az alkalom kínálta lopás vagy rablás Hermész által jóváhagyott cselekedet. Ennek megfelelően a rabló vagy tolvaj szerencsésen talált tárgynak fogja fel zsákmányát. A himnusz megénekli, hogyan lesz a talált zsákmányból - a teknősbékából - hermészi műremek. A teknős megölésénél Hermész egy sötét, ironikus és könyörtelen arcát mutatja nekünk. „ Könyörtelen, mint maga álét”-írja Kerényi.44 Könyörtelenségének alapja pedig nem más, mint az isten és beavatott különleges adománya, hogy képes a dolgok felszíne mögé látni - másképp fogalmazva -, képes a dolgok valódi és rejtett lényegét megragadni. Művészetet alkot az oktalan állatból, de a kegyetlen tett és az azt kísérő irónia, az „incselkedőkönyörtelenség” felvillantja a Hermészben élő, örökölt, vad titáni őserőt.45 „Hermész művészete valóban varázslatos, minden értelemben. ”46 Hermész művészete azonban egyben a szemfényvesztés művészete is, ahogy vezetése is lehet egyben félrevezetés, szónoklata hazugság. Hermészben benne lakozik az a titáni kegyetlenség, ravaszság, gátlástalanság és szemérmetlenség, amelynek engedve erőszakkal rabolhatna, lophatna. Fontos azonban megérteni - és véleményem szerint az egész Hermész-jelenségnek 43 Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 31. p. 44Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 32. p. 45Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 33-34. p. 46Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 43. p. 138
