Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Kovács Adrienn: Hermész

mérlegre tette a halandók szívét, és ha nem bizonyultak igaznak, a démonok kezébe adta őket. Az egyiptomi halottkultusznak rendkívüli befolyása volt a később kialakult tradíciók­ra, a különféle hitekre és elképzelésekre a túlvilág és e világ találkozási pontjáról, az átkelésről, a közvetítésről, valamint a halál utáni tájékozódásról az árnyak birodalmá­ban.24 Az ókori hitvilágban Hermész a kapuk őrzője is egyben, ezzel is jelképesen utalva arra, hogy ő az egyetlen, aki két világ közt akadálytalanul járhat. Az ajtó vagy kapu min­den szimbólumrendszerben szakrális helynek számít, az élet és halál közti átmenetnek. Hermész közvetítő és lélekvezető szerepén keresztül a halandók is megsejthettek vala­mit a misztériumból, a transzcendens hatalom létezéséből. Általa teremtődött kapcsolat világ és túlvilág, isteni - égi vagy alvilági - és emberi szféra között. Ezáltal nem csak az istenek, de az emberek is eszközt és kommunikációs csatornát találtak az istenek megszó­lítására. Hermész alakjának transzcendens mélysége megnyitja az emberek érzékenysé­gének csatornáit a nem e világi jelenségek felé, amely látomás - még ha riasztó is - szelíd alakjával megnyugtatóvá válik. Lélekvezetőként két ellentétes pont és világ között mo­zog, olyan bizonytalan talajon, amelyen nincs kitaposott út. Hermész maga vág utat, örök mozgékonyságával mindig a még új, a még ismeretlen felé törekszik - ugyanez nyilvánul meg egyébként újító és feltaláló tevékenységében is.25 Fontos megjegyezni azonban, hogy Hermész lélekvezetőként mindig szelíd vezető, sose ítélkezik vagy mérlegel - az óegyip­tomi Anubisz vagy a keresztény vallás angelosaival, lélekvezető arkangyalaival ellentét­ben -, a lelkek földi életüktől, tetteiktől függetlenül egyforma bánásmódban részesülnek. Hermész az Odüsszeiában más szerepben is felbukkan, méghozzá kulcsfontosságú je­lenetekben. Ha az Iliászról azt mondtuk, hogy nem az ő közege, az Odüsszeiáról épp az ellenkezőjét állíthatjuk. Az Odüsszeia az utazás eposza. Hőse a leleményes, ésszel győző Odüsszeusz, kinek sorsa szüntelenül élet-halál között lebeg. Odüsszeusz az örök bolyon­gó és hazavágyó, az érkező és oltalomkereső. Hermész világát a kanyargó - sokszor ki­számíthatatlan - utak és ösvények uralják, a mindenhová elvezető földi utak, a levegő pásztái és a tenger csatornái. O a folyton úton lévő, aki könnyű szárnyain a pillanat tört része alatt tovalebben, hogy aztán egy másik, új ösvényen bukkanjon fel. Az Odüsszeia atmoszférája vészterhes, hősei élet és halál határmezsgyéjén lebegnek, és ahol ez a határ a legelmosódottabb, ahol a levegő a legfojtogatóbb, ott várható leginkább Hermész fel­bukkanása.26 Ezért is erőteljesebb jelenléte az Odüsszeiában, és ezért is olyan természetes segítő megjelenése több epizódban. Mikor az akháj hős utazása hosszú időre megszakad, Zeusz Hermésszel üzen Kalüpszónak, a szépfonatú nimfának: engedje el Odüsszeuszt a szigetéről, hogy megkezdhesse viszontagságos útját hazafelé. Egyedül az aranyvesszős Hermész szónoki tudományának köszönhetően sikerül meggyőzni a szerelmes istennőt. Az eposz tizedik énekében Hermész fizikai valójában is megjelenik pártfogoltja előtt. Bolyongásai során Odüsszeusz és társai a Hajnal szigetére vetődnek, a bűvöletesmérgű Kirké istennő országába. A varázslónő vendégül látja a hajósokat a palotájában, de a lako­mán mérgezett ételt tálal fel nekik. Az ebéd végeztével pálcájával a férfiak vállára üt, mire 24Nagy András: Kis angyaltan. 5. rész. Liget, 2003, 5. szám. 25 Itt jegyzem meg érdekes adalékként, hogy Hermész fémje a higany, latin nevén mercurius. A higany szobahő­mérsékleten is cseppfolyós, mozgékony, ezüstös fényű fém. Jellegzetes tulajdonságai magyarázzák a kapcso­latot Merkúrral. “Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 22. p. 134

Next

/
Thumbnails
Contents