Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Kovács Adrienn: Hermész
sét övező sok kérdés közepette annyi mindenképp bizonyos, hogy tudatos alkotás eredményei, tárgyuk, kompozíciójuk és a kirajzolódó világkép átgondolt szerkesztés eredménye. Ebből következik, hogy az antik művekben nem csak az a fontos, amit a költő megénekelt, hanem az is, amit nem jelenített meg, vagy amit szándékosan háttérbe szorított. Az ihászban Hermész tudatosan áll távol a heroikus cselekedetektől, nem vesz részt aktívan még az istenek harcában sem. Ez már csak azért is feltűnő, mivel az Iliász világa hangsúlyozottan az istenek játéktere, haragjuk, szeszélyeik, döntéseik, tetteik végzetesen befolyásolják a harcokban küzdő hősök, a halandók sorsát. Hermész hivatalosan a görögök mellett áll, Héra és Athéné segítőjeként8 van jelen, de érezhetően inkább kívülálló. Az Iliász harcos és heroikus világa nem Hermész közege. Érdekes, hogy még követi, hírnöki funkciójában sem jelenik meg, ezt először az Odüsszeiában fogjuk látni. Az ihászban az istenek hírnöke írisz, a szivárvány istennője. A szárnyas istennő szélsebesen repül hegyeken és tengereken át, az eposz szavaival ő a hírhordó a haláltalanok közt. Mindig légies, tökéletes és ékesszólóan illemtudó. Alakjához épp ezért mindig valamiféle égi messzeség kapcsolódik, a szivárvány megközelíthetetlensége és elérhetetlensége. Ellenvetés és vonakodás nélkül közvetíti Zeusz parancsát, ám sohase teljesíti azt, nem vesz részt aktívan semmiféle cselekményben. Távol áll tőle bármiféle ítélkezés vagy véleménynyilvánítás. Hermész tehát nem hírnökként van jelen az eposz világában, az ő tevékenysége az ihászban „a kibúvókra, a halálos ellentétek feloldására, a határok és törvények titkos áthágására" vonatkozik.9 Kerényi szavaival élve, ő a mestertolvaj. Ahol az ihászban a véletlen játéka szerepet kap, ahol kapukat kell kinyitni, ahol átjárót kell keresni, rögtön felbukkan Hermész. O lesz az, aki kiszabadítja Árészt, a hadak urát abból az érchordóból, amelybe Alóeusz gigász fiai, Ótosz és Ephilatész börtönözték be.10 11 Árész tizenhárom hónapot raboskodott leláncolva, mielőtt Hermész kilopta volna a hordóból. Ami az isteneknek öröm, a halandóknak üröm volt, ugyanis a háború istenének fogsága alatt a földön legalább béke honolt. A cselekménynek azon a pontján, amikor Akhilleusz, a legnagyobb görög hős legyőzi Hektórt, a trójai királyfit, és haragból magánál tartja a holttestet, az istenek ismét Hermész tolvajképességéhez folyamodnának, de Héra, Poszeidón és Paliasz Athéné ellenzik a tervet: Indulatában ekép csúfolta meg isteni Hektórt; látták ezt s szánták az olümposzi boldogok ekkor, s bíztatták Hermészt, hogy lopja el onnan a testet. Mindnek tetszett ez, csak Héré nem helyeselte s véle Poszeidáón s a bagoly szemű lány nem akarta.11 8 Érdekes adalék, hogy Hermész leginkább istennők mellé rendelt segítő, ebből is látszik, hogy mindig hangsúlyosan a férfi princípiumot képviseli. ’Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 12. p. 10 Az ikerpár története inkább a hősmondák, mint a mitológia világához tartozik. A rendkívüli erejű és ügyességű óriásikrek elbizakodottságukban hadat üzentek az isteneknek. Merész cselekedeteik egyike volt Arész elrablása és lekötözése. A hübrisz hibájába, vagyis az emberi önteltség és elvakultság legfőbb bűnébe esett ikrek tette természetesen nem maradt megtorlatlan. A történet egyik változata szerint Artemisz istennő egy szarvast küldött közéjük egy vadászat alkalmával, melyet mindketten célba vettek. Dárdájuk épp egyszerre fúródott a másik testébe beteljesítve ezzel sorsukat, miszerint a sebezhetetlen ikrek csak egymás keze által veszhettek el. 11 Homérosz: Iliász. Huszonnegyedik ének. Hektór kiváltása. 22-26. sor. 130
