Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Angyal Erzsébet: Egyéniség és konformizmus Légrády Sándor bélyegtervezői életművében

bélyegsor megjelenése után Légrády a megoldott feladatról a Bélyeggyűjtők Lapja szerkesztőjének a következőket mondta: „ Itt egy erőteljes férfit kellett ábrázolni, akiben egyesül az államalkotói zseni és a keresztény eszmékért küzdeni tudó uralkodó minden adottsága. ”

1970-ben államalapító királyunk nem Szent István, hanem I. István, nincs glória, nincs kereszt, a koronán lévő is szinte elrejtőzik a Magyar és a Posta szavak között. Lehet, hogy a zsűri éberségét kijátszandó, az iniciálé díszítő motívuma nem véletlenül formázza a szent szó S betűjét. A bélyeg az új felfogásban is szép, mint ahogy az 1938-as sor bélyegei is szépek.

Simon Gy. Ferenc szavaira visszaemlékezve, mi nem állítjuk, vagy tagadjuk, hogy a művésznek erőszakot kel- lett-e tenni önmagán, vagy azonosult az éppen kötelező témával és eszmeiséggel. Mi nem firtatjuk, mert nem lehet lakmuszpapírral megvizsgálni, mi lakik a művészben. Csak a művei érdekelnek. Nem eshetünk ugyanabba a hibába, ami az ötvenes évek filatéliai gyakorlata volt, hogy a politikailag nem kívánatos bélyegeket kvázi nem létezőknek tekintjük. Nagyon is létezők, mert történelmünk tanúi, mert csak velük együtt teljes a bélyeggrafikusi életmű, és politikai töltésüktől függetlenül szépek. Légrády belátva, hogy ebben a műfajban csak azt fogadják el tőle, ami nem sérti az aktuális hatalom érdekeit, kész volt azt kiszolgálni. Ha tetszik, konformista volt. A lehetőségért, hogy alkothasson, kompromisszumokat kötött, hiszen választott és sorsává vált műfajában csak így alkothatott. Nem volt azonban hajlandó kompromisszumra, amikor a megformálás, a kivitelezés minősége, színvonala volt a tét. Igazi művész volt tehát. A mellőzést is vállalta, amikor a nyomdai termelékenységgel ütközött az ő munkaigényesebb, drágábban kivitelezhető elképzelése, ahogy ezt egy korábbi előadásban Novotny Erzsébet is említette. Hálátlan területet választott. Nagynevű művésztársait, Muchát vagy Hundertwassert, de említhetjük akár a náluk több bélyeget tervező Kass Jánost is, nem bélyegtervezőként ismeri a világ. Mi azonban hálásak lehetünk Légrády Sándornak, hogy a középkori névtelen miniátorok kései utódaként megmaradt e hálátlan területen, és annyi szép bélyeggel ajándékozott meg bennünket, tette keresetté és kedveltté a modern magyar bélyeget világszerte.

Az 1938-as Szent István sor, illetve az 1970-es Szent István bélyeg terve

173