Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Bartók Ibolya: Jubileumi kiállítás a Postamúzeumban
tői irodavezető-helyettese volt. 1941-ben a Nemzetközi Leszámoló Hivatal, 1942-ben az Utalványelszámoló Hivatal helyettes vezetőjévé nevezték ki. Utóbbinak 1942. július 1- jétől felmentéséig, 1945. május 30-ig volt a vezetője. Múzeumvezetői tevékenységéről az adattárunkban fennmaradt, Jelentés a Postamúzeum 1945. évi működéséről és munkarendtervezet az 1946. évre című, 1946. március 27-én kelt írásából értesülünk. A jelentés érdemi, beszámoló része az 1931 -ben elkezdett raktárszerű gyűjtés eredményeként keletkezett - s a Közlekedési Múzeumban be nem szállított - muzeális gyűjtemény nyilvántartásáról, raktározásáról, 1945. évi háborús veszteségeiről, illetve a múzeumi személyzetről szól. Ebből tudjuk, hogy az új gyűjtemény nyilvántartásba vételét három gyarapodási naplóban 1935-ben kezdték el, hogy kezdetben a vezérigazgatóság épületének néhány erre kijelölt helyiségében, majd két különböző helyen, a Lágymányos Távbeszélő Központ és a Budapest 13. számú postahivatal épületében tárolták. A Közlekedési Múzeumban őrzött postai gyűjteményből 1945-ben átvett 61 tárgyat, 21 térképet, 129 fényképet és 2 kiállítási vitrint pedig az óbudai postaépület gépkocsigarázsában helyezték el. A múzeumi munkát 3 fős személyzet, illetve 4 fős segédszemélyzet látta el: dr. Szitányi-Arpássy Ferenc és Blaskovits Miklós postaigazgató, dr. Csősz Anna főellenőr; illetve Gúta Margit, dr. Laux Józsefné, Koncz Margit segédtiszt és Pálfalvi Lajos 1. o. altiszt. Érdekességként megemlíthetjük, hogy dr. Szitányi-Árpássy Ferenc a II. világháború miatt meghiúsult önálló múzeumépület hiányában a gyűjtemény biztonságos elhelyezésére - a Dob utcai postaépület mellett - a vezérigazgatóság VII. emeleti helyiségeit javasolta, ahol 1955-ben a Postamúzeum első önálló kiállítása valóban megnyílt. Ajelentés munkatervi része arra utal, hogy a rendelkezésére álló rövid, háborús eseményekkel terhelt egy év alatt a múzeumvezető sem a részben ládákban tárolt anyagot, sem a nyilvántartási rendszert nem ismerhette meg igazán. Ezt végérvényesen az 5000/1946. M. E. számú rendelet akadályozta meg, amely alapján 1946. október 10-től végelbánás alá vonták, azaz nyugdíjazták. Dr. Vajda Endre (1915-1987) postafőtanácsos, múzeumigazgató (1955-1975). 1915. március 11-én Budapesten született, ahol 1933-ban az Állami Szent István Reál- gimnáziumban érettségizett. Postai szolgálatát 1933 októberétől postaforgalmi díjnokként a Budapest 10. számú postahivatalban kezdte. 1935-ben és 1936-ban postatiszti alap- és szakvizsgát, 1937. július 12-én hivatali esküt tett. 1942. november 25-én a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem elvégzése után az államtudományok doktorává avatták. Egy év katonai szolgálat után a József, majd az Erzsébet Távbeszélő Központban teljesített szolgálatot. 1948 februárjától a Budapesti Postaműszaki Igazgatóság Vizsgálati és jogi osztályát vezette, ahonnan a vezérigazgatóság Távközlési forgalmi ügyosztályához került. 1948 novemberétől a Gazdászati ügyosztály, 1949 márciusától a Központi ellenőrzési, jogi és vizsgálati ügyosztály, 1950júniusától a Távközlési, üzleti és forgalmi ügyosztály vezetőjévé nevezték ki. 1951 szeptemberétől a Budapesti Postaigazgatóságon a távbeszélő szabályzat megalkotóinak bizottságában dolgozott, amikor a postavezérigazgató a Postamúzeum terveinek kidolgozására és egy munkabizottság megszervezésére kérte fel. A múzeum újjászervezésére létrehozott 90