Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Bartók Ibolya: Jubileumi kiállítás a Postamúzeumban

tatisztté 1907-ben nevezték ki. 1914-től részt vett az I. világháborúban, 1918-ban a császári és királyi távíróezred főhadnagyaként szerelt le. 1916. október 3-án a Koronás Ezüst Erdemkereszt kitüntetésben részesült. A háború után a Budapesti Távíró és Távbeszélő Igazgatóságnál dolgozott. 1920 és 1929 között a Posta vezérigazgatóság összekötő tiszt- viselőjeként a Honvédelmi Minisztériumban, ezt követően a vezérigazgatóság Távíró és távbeszélő műszaki főosztályának 5. ügyosztályán teljesített szolgálatot. 1939 júliusától az Üzembiztonsági ügyek ügyosztályának vezető-helyettese, 1942. január 1-jétől a Szociálpolitika és tanulmányi ügyek ügyosztályának vezetője volt egészen 1944 végéig. Előléptetései során 1918-ban titkári, 1922-ben tanácsosi, 1939-ben igazgatói cím és jelleg, 1941- ben tényleges igazgatói, 1941 júliusában főigazgatói cím és jelleg kinevezésben részesült. Munkássága során kétszer legfelső dicsérő elismerésben - Signum Laudis nyolcszor miniszteri, többször vezérigazgatói elismerésben és dicséretben részesült. Hazai kitüntetései mellett a Német Vaskereszt II. osztálya kitüntetést is kiérdemelte. Szakoktatóként 1924 és 1930 között a honvéd híradótiszti tanfolyam, majd 1937-től a postatisztképző tanfolyam rendes tanáraként tanított. A szakirodalom terén is maradandót alkotott. A Magyar Postában főleg rádiótörténeti cikkei jelentek meg, önálló munkái közül a Hughes-gépkezelés és a Rádiókezelés című könyvei érdemelnek külön említést, utóbbi rövid idő alatt négy kiadást is megért. Postamúzeumi tevékenysége minden bizonnyal akkor kezdődött, amikor 1931- ben az 50 éves magyar távbeszélő jubileumi ünnepségeinek megszervezésére létrehozott rendezőbizottság tagjává választották, amely alkalomból a múzeum létesítésének tervét is felelevenítették. Közreműködéséért dicséretben és elismerésben részesítették. Majd akkor teljesedett ki, amikor 1942. január 1-jétől a Szociálpolitika és tanulmányi ügyek ügyosztályának vezetésével bízták meg, amelynek 1940-től a postamúzeumi ügyek is a hatáskörébe tartoztak. Munkásságáról jelenleg csak 1944 decemberéig vannak információink.

l)r. Ku/.mich (iábor (1886-1958) postavezérigazgató (1939-1945). 1886. november 21-én Komárom vármegyében, Izsán született. A középiskolát Esztergomban a Szent Benedek-rendi főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait Budapesten a Tudományegyetem jogi karán végezte. A posta szolgálatába napidíjas fogalmazóként 1908. december 10- én lépett, ahonnan vezérigazgatóként 1945-ben vonult nyugalomba. Vezérigazgatósága alatt az 1931. évi gyűjteménygyarapító rendeletet kétszer adták ki újra, de az önálló Postamúzeum létrehozása és az anyaggyűjtés felgyorsult teendői mellett a Magyar Királyi Posta első vezetőjeként vigyázó szemét a Közlekedési Múzeumban elhelyezett gyűjteményi csoporton is rajta tartotta. S bár az 1896-tól eltelt közel fél évszázad alatt a Magyar Királyi Posta élén immár a hatodik - Szalay Péter, Follért Károly, Demény Károly, dr. báró Szalay Gábor, Tersztyánszky Ákos, dr. Kuzmich Gábor - vezérigazgatóként szolgált, a gyűjtemény sorsáról elődeihez hasonlóan egy percre sem feledkezett meg, s a muzeális anyag hajdani elhelyezésére vonatkozó álláspontja sem változott. 1944-ben az esetleges légitámadásoktól félve a Magyar Királyi Posta és a Közlekedési Múzeum úgy döntött, hogy a múzeum anyagát helyben hagyják, mivel vidéken sem látták nagyobb biztonságban. A múzeum a Budapestet ért bombatámadások miatt a nagyközönség

86