Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Bartók Ibolya: Jubileumi kiállítás a Postamúzeumban

Kishindi Hindy István (1857-1929) ny. helyettes államtitkár, múzeumvezető (1913-1920). 1857-ben Bajmaz- újvároson Bayler István néven született. Postai pályafutását 1879-ben díjnokként kezdte, később gyakornok, majd postatiszt lett. A mérnöki karba 1891-ben vették fel, s augusztusban végleges minőségű posta- és távírdamérnökké nevezték ki. 1892-től a vezérigazgatóság Műszaki ügyosztályán dolgozott, 1900-tól főmérnöki, 1907-től műszaki tanácsosi minőségben. 1910-től igazgatóként, majd 1917- től főigazgatóként a Gazdasági ügyek ügyosztályát vezette. 1920-ban nyugállományba vonult. Pályafutása alatt a Magyar Királyi Postát több világkiállításon is képviselte. Az erdélyi távbeszélő-hálózat kiépítésében is jelentős szerepet játszott. 1906-ban a milánói világkiállítás alkalmával kifejtett tevékenységéért elismerésben, 1918-ban érdemes munkásságáért a Ferencz József-rend középkeresztje kitüntetésben részesült. Múzeumi tevékenysége 1909-ben a Közlekedési Múzeum felügyelőbizottságának létrehozásakor kezdődött, amikor a postamúzeumi gyűjtemény képviseletére Follért Károly postavezérigazgató és Oberhäuszer Lajos múzeumvezető mellett őt is bizottsági tagnak választották. 1910-ben a Közlekedési Múzeum gyűjteményének célirányos fejlesztésére a felügyelő-bizottság tagjaiból életre hívott szakbizottságba is beválasztották, amelyben szintén a postamúzeumi gyűjtemény érdekeit képviselte. Kezdetben Oberhäuszer Lajossal, majd 1913-tól helyébe lépve gondozta a kihelyezett gyűjteményt a később kinevezett bizottsági tagokkal egészen az 1920. évi nyugdíjazásáig. 1929. május 24-én életének 73. évében Budapesten hunyt el. Holttestét május 28-án a X. kerületi tisztviselőtelepi római katolikus plébániatemplomban ravatalozták fel, ahonnan beszentelés után Vácra szállították, s ott május 29-én a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Szalay Péter (1846-1908) államtitkár, elnökigazgató (1895-1908). 1846. október 6-án Budán született. Jogi diplomájának megszerzése és ügyvédi hivatásának elhagyása után 1868-ban segédfogalmazóként lépett a posta szolgálatába, ahol 1908. november 9-én - életének 62. évében - bekövetkezett váratlan haláláig dolgozott. Elnökigazgatói kinevezése után 1895. augusztus 20-tól a millenniumi kiállítás megszervezésére és végrehajtására létrehozott kiállítási bizottság élén állt, miközben a kiállítás alkalmából Budapestre összehívott nemzetközi távírdaértekezlet szervezése és vezetése körüli feladatokat is ellátta. Érdemeiért a Ferencz József-rend középkeresztje kitüntetésben részesült. Mielőtt 1896. november 3-án a millenniumi kiállítást bezárták, s a posta-, távíró- és távbeszélőcsamokot lebontásra ítélték, a Magyar Királyi Posta vezetősége, az élen Szalay Péter elnökigazgatóval, úgy határozott, hogy az igen gazdaggá vált muzeális gyűjteményt a Magyar Királyi Államvasutakkal kötött megállapodás értelmében ideiglenes megőrzés végett a közlekedési csarnokban, a későbbi Közlekedési Múzeumban helyezik el. Az 1896. október 19-én kelt megállapo83