Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Bartók Ibolya: Jubileumi kiállítás a Postamúzeumban
a felügyelő-bizottság, illetve a felügyelő-bizottságon belül megalakult szakbizottság postai tagjai képviselték egészen 1944 végéig. E bizottsági tagok - vezérigazgatók, múzeumvezetők és gyűjteményi képviselők - a gyűjtemény gyarapítása, nyilvántartása és kiállításba helyezése mellett sohasem feledkeztek meg az önálló Postamúzeum tervéről, amit többször hangoztattak. A Közlekedési Múzeum és a Postamúzeum közel fél évszázados közös múltjában a változás jelei az 1920-as évek elején jelentkeztek. A postai tárgyak beszállítása a minimálisra csökkent, az együttműködés pedig többnyire abban merült ki, hogy a különböző hazai és nemzetközi kiállításokra a postamúzeumi anyagot kikérték, majd visszaszolgáltatták. A végső törést az 1931. esztendő hozta meg, amikor a Magyar Királyi Posta a magyar távbeszélő 50. évfordulóját ünnepelte. Ebből az alkalomból adta ki ugyanis Búd János kereskedelemügyi miniszter azt a Postamúzeum létesítése című rendeletet, amellyel a Baross Gábor által már 1890-ben kiadott utasítást erősítették meg. A rendeletben felterjesztője, dr. báró Szalay Gábor postavezérigazgató így fogalmaz: „Ennek a történelmileg is jelentős mozzanatnak alkalmából felújítom a postamúzeum létesítésének már régebben felmerült tervét, és ez alkalommal a megvalósítás alapjait kívánom muzeális tárgyak komoly és állandó gyűjtésének megindításával megvetni. ” Az újjászervezett Postamúzeum alapjait valóban az 1931 -ben - illetve az 1945-ig még négy e tárgyban - kiadott rendelet alapján begyűjtött tárgyak és dokumentumok vetették meg. Ezeket a műtárgyakat a Magyar Királyi Posta már nem adta át a Közlekedési Múzeumnak, hanem különböző postaépületekben raktározta, majd 1935-ben azok nyilvántartásba vételét, gyarapodási naplóba vezetését is elrendelte. 1937-ben a postamúzeumi ügyeket a vezérigazgatóság 1. ügyosztályának, azaz a Budapesti Távíró és Távbeszélő Igazgatóság, 1940-ben a 10. Szociálpolitikai és tanulmányi ügyek ügyosztályának hatáskörébe utalták. Vezetését Huber Oszkár főigazgatóra bízták, s a háborús viszonyok ellenére is nagy odaadással folytatták az önálló Postamúzeum tervezését és anyaggyűjtését. 1944 tavaszán még úgy tűnt, hogy a terveket végül a Közlekedési Múzeum fogja valóra váltani, ugyanis a magyar vasút centenáriuma alkalmából 1946-ban egy új Közlekedési Múzeum s benne egy önálló, mintegy 2000 m2 alapterületű Postamúzeum alapkövét kívánta letenni a Lágymányos területén építendő kiállítási városrészben. A Magyar Királyi Posta vezérigazgatója, dr. Kuzmich Gábor hozzá is járult a tervekhez, amelyek szerint az eddig részben a Közlekedési Múzeumban, részben a különböző raktárakban tárolt postamúzeumi anyagot egy „ önálló és a Közlekedési Múzeumtól teljesen független m. kir. Postamúzeumban ” helyezték volna el.3 A szép terveket azonban, amelyek talán a múzeum máig meglévő épületproblémáját is megoldották volna, a háború végképp elsodorta. Emellett Budapest ostroma alatt a postamúzeumi gyűjtemény súlyos károkat szenvedett, a Közlekedési Múzeumot és a Pauler utcai postahivatal melletti két raktárhelyiségünket bombatalálat érte. 1945-ben, ebben a vészes, háborús károkkal sújtott évben a Postamúzeum életében gyökeres változások kezdődtek. Az átszervezett magyar posta intézményének teljesen új vezetői, akik a Közlekedési Múzeumban őrzött postamúzeumi anyag előéletéről semmi3 KM 39/1944. Sannujay Lajos: Jelentés a Közlekedési Múzeum bővítése, esetleg egy új múzeum építése tárgyában a Postavezérigazgatóság, a Közmunka Tanács és a Székes Fővárossal folytatott megbeszélésekről. Közlekedési Múzeum adattár. 74
