Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Bartók Ibolya: Jubileumi kiállítás a Postamúzeumban
szükség volt, s annak a mintegy 700 darabos állományát a nagy távírógépterem egyik sarkában asztalokon és rozoga szekrényekben őrizték. E lehetetlen állapot megszüntetése végett - a főposta belső átalakításakor a nagy távírógépterem berendezése kapcsán - a Budapesti Postaigazgatóság a minisztériumnak azt a javaslatot tette, hogy a gyűjteményt oszlassák fel, s annak egy részét a postatisztképző tanfolyamnak, más részét a mérőhelyiségnek, a későbbi kísérleti állomásnak adják át. Ezzel szemben Kolossváry Endre főmérnök egy olyan előterjesztést készített, amely a Távírdamúzeum egyidejű megszüntetése mellett a külföldi rokonintézetekéhez hasonló posta- és távírdamúzeum berendezését mondta ki. Baross Gábor miniszter - Pfannschmidt Kálmán osztálytanácsos és Heim Péter vezérigazgató láttamozása mellett - ezt az előterjesztést fogadta el, és adta ki, amellyel 1890. szeptember 26-án a Postamúzeum alapjait hivatalosan is megvetette. 1891-ben Kolossváry Endre újabb előterjesztésének eredményeképpen a gyűjteményt az épület 111. emeletén - a Szerviták tere felé eső udvari szárnyon - a 27. és 28. számú szobában helyezték el, ahol némileg jobb körülmények közé jutott, de a szakszerű feldolgozás még váratott magára. A következő években fő hangsúlyt a millenniumi kiállítás kapott. Megszervezésére és végrehajtására a Magyar Királyi Postán belül kiállítási bizottság alakult, amelynek élén Heim Péter, majd 1895. augusztus 20. után Szalay Péter elnökigazgató állt. A kiállítás egyik fő szervezője és irányítója - Nádor Vince miniszteri osztálytanácsos mellett - Kolossváry Endre műszaki tanácsos volt. A szervezők a posta, távíró és távbeszélő történelmi fejlődését a nagy múltú Magyar Királyi Posta intézményéhez méltó módon kívánták bemutatni. Ennek érdekében 1894-ben az egész országra kiterjedő gyűjtést szerveztek. 1895-ben dr. Hennyey Vilmos postatanácsost Bécsbe küldték az ottani Postamúzeum tanulmányozására, az esetleges magyar vonatkozású anyag felkutatására. Munkás László postafőtisztet a levéltári kutatómunkák elvégzésével, Oberhäuszer Lajos posta- és távírdatanácsost a kiállítandó térképek és grafikonok tervezésével és kivitelezésével bízták meg. A postatisztképző tanfolyam igazgatóságát pedig arra utasították, hogy a tanfolyam gyűjteményében lévő postatörténeti emlékekről tegyen jelentést. Az 1896. május 2-án megnyílt millenniumi kiállításon a Magyar Királyi Posta a 131. számú posta-, távírda- és távbeszélőcsamokban sikeresen szerepelt. A hatalmas, hosszában három részre tagolt francia stílusú épülethez, amelynek belső tereit vörös függönyökkel és drapériákkal díszített, míves tárlókkal és üvegszekrényekkel felszerelt oldalfülkékre osztották, a postai járművek kiállítására nyitott fészer csatlakozott. Az ifj. Kovrig Tivadar tervei alapján épült csarnok összesen 600 nr zárt és 200 nr nyitott helyiségből állt. Az itt kiállított tárgyakat és dokumentumokat a Postamúzeum anyagának gyarapítására szánták. Ennek érdekében a beküldött anyagok tulajdonosait felkérték, hogy azokat ajándékozzák a Postamúzeumnak. A felkérésre az igazgatóságok, postamesterek és magánemberek mellett nem csak a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Országos Levéltár engedett át értékes postai okmányokat, hanem a megyei levéltárak is. A postatiszti tanfolyam igazgatósága pedig értékes emlékeit kimondottan a létesítendő Postamúzeum számára ajánlotta fel. 1896. november 3-án a millenniumi kiállítást bezárták, a posta-, távíró- és távbeszélőcsarnokot lebontásra ítélték, s mivel a Postamúzeum sem önálló épülettel, sem önálló kiállítóhellyel nem rendelkezett, az igen gazdaggá vált muzeális gyűjtemény elhelyezéséről sürgősen gondoskodni kellett. így történt, hogy a Magyar Királyi Posta és a Magyar 70
