Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Nikodém Gabriella: A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története

vünkben felvázoltak szerint. Az egyesületek egységes szervezetbe tömörítése kétségtelenül jól irányíthatóvá és egységessé tette a tagsági törekvéseket, azonban megszüntette azokat a különbségeket, amelyek az egyes szerveződések működését tekintve jól érzékelhetők és elkülöníthetők voltak, és így nem csak a sokszínűséget biztosították, hanem a kutatási területek megosztásával, a különféle társadalmi rétegek lefedésével a magyar filatéliai élet képét teljessé tudták tenni. Akár a kaleidoszkóp színes zárványai, amelyek a cső forgatása közben mindig új és új képekké állnak össze. A bélyeggyűjtő egyesületek önálló létük és tevékenységük szervezése mellett bizonyos feladatok lebonyolítására időről időre összefogtak, meghatározott ideig egymás mellett dolgoztak, majd más problémák megoldásába fogva más társulásokat hoztak létre. így biztosították azt a változatosságot, amely a néző szándékának megfelelően összekavart színes üvegdarabok újrarendeződése folytán mindig meglepetés, hiszen a résztvevők egyedisége miatt a végeredmény állandóan esetleges. A LEHE azonban, amely 1952-től a MABÉOSZ VIII. kerületi bélyeggyűjtő köreként élt tovább, egész önálló létezése során meghatározó helyet foglalt el ebben a kavalkádban, színe, formája, mérete határozta meg a többi elhelyezkedését is. Mindezt akkor fogjuk a maga teljességében látni, ha a többi egyesület történetét is megismerjük.

204