Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Nikodém Gabriella: A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története
évfordulóját társas vacsorával ünnepelte, erre a Hungária tagjait is meghívták, viszonzásként a Hungária 5. évfordulós ünnepségén az egyesület küldöttsége volt jelen. A szívélyes jó viszonynak egy szakmai vita vetett véget, amely Szécsy Artúr - A Bélyeggyűjtőben megjelent, metszetjeleket tárgyaló - cikke kapcsán bontakozott ki. A LEHE választmányi ülésén meg is tárgyalták a Hungária című szaklapban dr. Dobsa László tollából megjelent cikket, amely szerintük Szécsyt személyében durván támadja. A választmányi határozat kimondta, hogy bár szívesen látják a tárgyilagos kritikát, a cikk hangja és modora mégsem segíti a kölcsönös megértést, ezért a cikk felett sajnálkozásukat fejezték ki. Ez a polémia annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy ettől kezdve végig érzékelhető a két egyesület között a versengés, a távolságtartás, a későbbi együttműködések során is kiütköző állandó elsőbbségi harc. Erről szólt például a nyilatkozatháború annak kapcsán, hogy melyikük tekinthető kezdeményezőnek az egyébként remekül sikerült közös munka, az 1909-es első országos bélyegkiállítás megrendezésében, vagy 1921-ben, amikor eredetileg a Hungária tervezte a magyar bélyeg 50. évfordulójára a jubileumi ünnepségek megtartását, amelyhez a LEHE előzetesen megígérte segítségét, a rendezvényt utóbb mégis kisajátította. A helyzetet csak elmérgesítette az az eset, amikor az 1900-ban lemondott első elnök, Richter Lajos, 1910-ben teljes könyvtárát a Hungáriának ajándékozta. A súrlódások, nézeteltérések ellenére a két egyesület kétségtelenül vezető szerepet töltött be a magyar filatéliai élet szervezésében, és bár mindvégig a LEHE járt hajszállal előbb, sok esetben egyenrangú partnereknek tudtak bizonyulni. Ez történt 1923-ban is, amikor a Hungária a fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezendő ifjúsági bélyeggyűjtő versenyhez kért támogatást, amely célra a LEHE 20 000 koronát szavazott meg. De ilyen terület volt például a már tudományos szintűnek nevezhető filatéliai kutatás is, amelyben mindkét egyesület tagsága jeleskedett. Itt nem csak arról volt szó, hogy igyekeztek egymás tagjait átigazolni, hiszen a LEHE oszlopos tagja, Rédey Miklós például tag, sőt két ízben elnök is volt a Hungáriában, hanem arról, hogy a LEHE jeles szakírói - Rédey, Dessewffy, Payer, Térfi - mellett a Hungária is több igazán kiemelkedő eredményeket elért szakírót mondhatott tagjának - mint Bíró Marcell, dr. Vajda Károly, Bán Béla. Ahogy az már lenni szokott, a két vezető egyesület közötti versengés nem vált a szakmai színvonal kárára. A viszony barátságosabbá válását, az ellentétek elsimulását jelzi, hogy a Hungária 40. évfordulójára a LEHE ezüst tiszteletdíját adományozták, 1940-ben pedig lo- vagiasan Bíró Marcellnek ítélték az irodalmi díjat az egyesület lapjában közölt cikkeiért. A LEHE az országos szövetség megalakításával kapcsolatban mindvégig aktív szerepet vállalt. 1910-ben elnöki beszámoló ismertette a szövetség megalakítására vonatkozó tárgyalások eredményét. A Hunnia nevében Kölbig Ferenc, a Hungária nevében Schrobogna József fejtették ki egyesületük álláspontját. Az előkészítő bizottságba a LEHE Schomann Antalt, Szécsy Artúrt és Agai Vilmost delegálta. Ezzel kapcsolatban az április 10-i közgyűlésen dr. Déri Ernő kifejtette, hogy hazánkban két egyesület működik ugyan, ám a gyűjtők száma az egyesületi tagok számának sokszorosa. A létrehozandó közös szervezet, de ezen belül a LEHE feladata is lehet a szétforgácsolt erők összpontosítása. Júliusban lezajlott a magyar bélyeggyűjtők országos szövetségének első szervező ülése, a kezdeményezés érdemeit a LEHE jegyzőkönyve természetesen az egyesületnek tulajdonítja. A szervezés akkor nem folytatódott, de amikor 1921. június 18-tól 26-ig a Magyar Bélyegegyesületek Központi Bizottsága rendezett a magyar bélyeg 50. évfordulójára ifjúsági kiállítást, a LEHE 190
