Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Nikodém Gabriella: A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története
Nikodém Gabriella A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesületének története A 2005-ös évkönyvünkben összefoglaló jelleggel igyekeztem felvázolni a magyarországi bélyeggyűjtés kezdeti időszakát. Minthogy ennek története egyenlő az egyes társaságok történetével, a következőkben megpróbálom a legjelentősebb bélyeggyűjtő egyesületek életét nyomon követni a megalakulástól a II. világháború végéig. Ezek között primátus illeti a Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete, közkeletű nevén a LEHE körüli történéseket. Nem csak azért, mert ez volt az első professzionálisan szervezett, hivatalosan, tartósan és viszonylag jól dokumentáltan működő egyesület, hanem azért is, mert teljes aktív időszaka alatt a legrangosabb és legelőkelőbb helyet sikerült kivívnia és megőriznie a hasonlójellegű társulások között.1 Indulás, kapcsolatok A Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete hivatalosan 1884-ben alakult. Kezdeményezője Novák József tanár volt, akit állítólag Perotti, az operaénekes ismertetett meg a bélyeggyűjtéssel. Az egylet reménybeli tagjai 1884. április 27-én a Nádor téren álló Pilse- ni sörcsamokban tartották meg alakuló közgyűlésüket. Az összegyűltek közfelkiáltással Richter Lajost, az ismert gyűjtőt választották elnöknek. Richter Laj os 1844. december 21 -én született Almás községben. Pozsonyban j árt gimnáziumba, majd az érettségi után a Budapesti Magyar Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, ahonnan hamarosan áttért a pedagógusi pályára. 1863 és 1884 között előkelő családoknál volt házitanító, majd 1884-ben a Saxlehner András által irányított budapesti világcég - a Hunyadi János keserűvizet előállító és forgalmazó vállalat - hivatalnoka lett. Már diákkorában szenvedélyesen gyűjtött, mintegy 18 000 db-os herbáriumot állított össze. Ez a gyűjtemény 1895-ben kb. 500 000 példányt foglalt magában, így az akkori idők legnagyobb privát gyűjteménye volt. Foglalkozott még lepkékkel, érmekkel, pecsétekkel, címerekkel, rézkarcokkal is. A bélyeggyűjtéssel 1870-ben kezdett ismerkedni, mint írja: „ 1870-ben láttam az első kis bélyeggyűjteményt, és azt épp oly lebecsüléssel néztem, mint valószínűleg minden gyűjtő az első gyűjteményt. De már a következő napon magam is leáztattam leveleim bélyegeit, és ezzel alapját vetettem saját gyűjteményemnek. ”1 2 Richter Lajos saját gyűjteménye levélbélyegeket, díjjegyeseket, magánbélyegeket, zemsztvobélyegeket, távírdái és okmánybélyegeket, képeslapokat, hamisítványokat tartalmazott, valamint egy külön gyűjteményt Bélyegek teljes leveleken címmel. Mindez együtt kb. 200 000 db bélyeget jelentett, amelyek lapokra rendezve és mappákba helyez1 Megjegyezném, hogy azokat az eseményeket, információkat, amelyek kapcsolhatók ugyan a LEHE életéhez, de sokkal inkább más kontextusba kívánkoznak, ott kerülnek említésre. Ilyen például a LEHE megalakulása körüli névháború, amit az előző évkönyvünkben részleteztem, vagy az 1909-es első magyar országos bélyegkiállítás, amely a Hungária Bélyeggyűjtő Egyesület irányításával valósult meg, így a következő fejezetben kerül alaposabb ismertetésre. 2 Keil Ferenc: A LEHE története. Kézirat, Budapest, 1971, 58. p. 183
